A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)

Korek József: Adatok a Tiszahát neolitikumához

Korlát A gödör, 665 db Korlát В gödör, 322 db Szilvásv. 1178 db fajta db % db % db % finom 102 15,3 132 41 385 32,7 durva 518 77,9 164 51 735 62„4 bükki 27 4Д 18 5,6 32 3,8 vonaldíszes 11 1,7 7 2,1 12 1 csípett 5 0,7 1 0,3 12 1 barbotin 2 0,3 — — 2 0,2 A méhteleki anyag ismeretében az eddigieknél reálisabban magyarázható a Körös csoport díszítő elemeinek jelenléte.

34 A Szamos völgyén felhúzódó Körös csoport találkozik a kerámia nélküli, inkább vadászó közösségek népével és a meginduló neolitizációban átadja forma- és díszítő típusait, amelyekből kialakul a legkorábbi vonaldíszes kultúra. A fejlődés későbbi szakaszában nagy területre szóródik, és különböző helyi csoportokra töredezik szét. Azokat a közvetítő kapcsolatokat, amelyeket eddig a kutatás a szakáiháti csoportnak tulajdonított,

35 egy részében le kell írni, és a szatmári csoport É-i és Ény-i kisugárzásával kell számolni. A durva kerámia díszítési módja a mélyítés, amelynek technikája, motívumkincse szintén alapja a vonaldíszes kerámián belüli helyi csoportok elkülönítésének. Az íves és szegletes mélyítés adja a két fő formát, s ez egy lelőhelyen belül együtt található. Így pl. Kisvarsány-Hídér (7. ábra 6), Sonkád (24. ábra 3). Különösen kedvelt a hullámos, egy- vagy több soros széldíszítmény (24. ábra 1—4), illetőleg a kettős vonalú zegzug díszítés (24. ábra 6—8). E díszítések a durva, közepes falú edények sajátságai, leggyakrabban csípett díszítéssel kombinálva jelennek meg, mint azt a sonkádi edények és hasonló formák töredékei bizonyítják. A két díszítési mód egyetlen edényen való alkalmazása a megszülető új, első megnyilvánulása. A mélyített dísz sem tartozik a szatmári csoport általános motívumkincséhez. Gyakoriságára nézve elég megismételnünk a leírórészben közölt adatokat, ahol Kisvarsány-Hídéren а К gödörben mindössze két cserépen találtuk (2,9%), а В gödörben 4 cserépben (3,6%) és Sonkádon 25 töredéken (1,5%). A vékony falú kerámia sem mondható gazdagnak. Főbb típusok az alábbiak: 1. Legáltalánosabb forma a kissé behajló szájú, félgömbös edény, amely gyakran a has vonalán alkalmazott dudorokkal szegletesedő formát ad, amint ezt a szamossályi példány (4. ábra 10) mutatja. Vezető formája a kerámiának, s a szegletesedés megközelítően 20—30%-os arányban jelentkezik. A forma gyakran festett. 2. Gyakoriságban a kis hengeres nyakú, gömbhasú edény következik, elég sok változattal. Ez a vállképzés szegletesedésében is megmutatkozik, mint a sonkádi példányon látjuk (22. ábra 5). 3. Jellegzetes forma a középmagas, harang alakú csőtalpas tál (22. ábra 6). Változatok inkább a tálképzésben jelentkeznek, ahol a szegletesedés szintén gyakori. Méreteiben is nagyfokú egyöntetűség jelentkezik. Gyakori forma, mely a sonkádi 1. házban mutatkozott, ahol 34 csőtalp középső tagját találtuk, amely csupán a teljes anyag 2%-át teszi ki. Ezért a statisztika is 20