A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)
Korek József: Adatok a Tiszahát neolitikumához
Eszközök A kőeszköz anyaga alapjaiban megegyezik a hazai neolitikus szinttel, s csupán az obszidián nagyobb mérvű felhasználása emeli ki az átlagosból. A méhteleki Körös lelőhely ismertetésében Kalicz N. és Makkay J. már rámutatott arra, hogy a kőnyersanyag 80%-ban obszidián. Szerintük a lakosság egyik foglalkozása a nyersanyag beszerzése és a részleges feldolgozás volt. 16 A nyersanyag és félkész termék a Szamos völgyén cserekereskedelem útján jutott Erdélybe. A csoportot továbbra is jellemzi az obszidián túlsúlya, azonban a felhasználásban már mintegy 65%-ra esik vissza. A sonkádi ház készletében az obszidián eszközök minden változatát megtaláljuk, köztük fő típusként a retusált élű pengéket és a féloldalas, félköríves kaparókat. Az obszidián jelentőségét bizonyítja a KisvarsányHídér lelőhelyen talált obszidián depotlelet (10. ábra), amelyből 8 nagyobb rög került a múzeumba, mintegy 3 kg súlyban. A nyers állapotban előkerült kéregbevonatos példányok egy műhely raktárkészletének tekinthetők, mivel a környéken talált apró obszidiánhulladékok azt látszanak igazolni, hogy műhely jelenlétével számolhatunk. Az obszidiánrögök nagysága kis és közepes magkövek kialakítását teszi lehetővé, ami a méretek paraméterében a neolitikus szintnek felel meg. Az egyéb pattintott kőeszközök anyagában többféle ásványt találunk különböző lelőhelyről, mert míg Kisvarsány-Hídéren a tűzkőfélék, addig Sonkádon a kalcedon a leggyakoribb. A csiszolt kőeszközök között ritka a kőbalta, inkább a lapos kaptafa típus az általános (4. ábra 7; 12. ábra 1; 13. ábra 1—2). Átfúrást még nem ismernek. A kő feldolgozásában viszont nagyobb szerepet kapott az őrlőkő és a csiszolókő, amely azonos az átlagos neolitikus formákkal. KisvarsányHídéren, az egyik gödörben talált őrlőkőleletet talán egy háztartás készletének tarthatjuk, és ebben az esetben mintegy 7—9 kővel számolhatunk kisebb közösségen belül, amely így a munka közös végzésére utal. Néhány eszközt agyagból készítettek. így a szövőszék nehezékeket, amelyből csupán a Szamossályin előkerült egyetlen példányt ismerjük (4. ábra 6), és így a kisméretű kúpus formát még nem tarthatjuk általános típusnak. Minden telepről ismerünk edény oldalából készült nehezéket. Általában vékony és középvastag falú oldalrészekből alakították ki, kerek, ovális formára, középen átfúrva (4. ábra 1; 9. ábra 2, 4; 13. ábra 6—8). Sokszor díszített töredékeket is felhasználtak (13. ábra 6). A nehezékeket a fonással hozzák kapcsolatba. Az orsógombok közül eddig csupán ez a forma került elő. A középső újkőkorba tartozó velhé-raskovcei telepen szintén csak ez a forma ismert, ahol igen nagy tömegben találták. 17 A csoportra jellemző az agyagkanál. Kisméretű ovális vagy kerek kanálrész és hengeres, rövid nyél a leggyakoribb (19. ábra 14; 22. ábra 9). Az agyagkanál már a méhteleki anyagban is előfordult. 18 Korai elterjedési területe a vonaldíszes kerámia kultúrájához kapcsolódik. A rendeltetésére nézve sokat vitatott agyagkarikák jellemzik a tiszaháti leletanyagot. Szinte minden lelőhelyen megtaláljuk, bár nem túl nagy számban. Két formája ismert, az egyik a szélesebb alapú, háromszög metszetű karika Szamossályiról (4. ábra 2—4) és Sonkádról (23. ábra 3—5); a másik szinte hengeres, amelyet már az ékszerek közé sorolhatnánk inkább. Tiszta formájában az általam közölt anyagban nem fordult elő, viszont a velhé-raskovcei telepen gyakori. 19 Mindkettőnél az átmérő 6—10 cm kö15
