A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)
Molnár József: A félezer éves csengeri vásár krónikája
feltétellel, hogy a kápolna a Jánosi anyaegyház (matris ecclesiae Margarethae, de eadem Iwanissis) lelkésze szolgáljon benne, s ha abba János mester vagy utódai más papot rendelnének, a kápolnához való jogukat azonnal elveszítsék. Az oklevél kiemeli, hogy a csengeri kápolna a Jánosi templomhoz „mint anyaegyházhoz tartozzék, amint régtől fogva maga Chenger azon templomhoz tartozandó volt (ipsam capellam debeat officiare et semper ipsa capella ad praedictam ecclesiae beatae Margarethae matrem pertineat)"* Ennek az oklevélnek a szövegét értették félre egyesek, s ezért datálták a ma is fennálló csengeri templomot a XIII— XIV. század fordulójáról. Ekkor azonban ez a gótikus műemlék templom még nem létezett. Az anyaegyház (Jánosi) templomának alapfala a csengeri határban a Jánosipusztában ma is feltárható volna. Feljegyzések szerint körtemplom volt. 1982. őszén vizesárok ásása közben megtalálták a Jánosi templom alapfalait, és a körülötte lévő temetőt. A csengeri fakápolnáról ezen az okleveles említésen kívül többet nem tudunk, de az oklevél annak is bizonyítéka, hogy Csenger „villa" lakossága növekedőben volt a XIV. században, amit a megyegyűlések tartása és a Csaholyi-család tekintélye fejlődő településsé változtatott. Ebben a században a Csaholyi-családnak nagy birtokai voltak az Ecsedi-láp szélén Csaholytól Csengerig s a család egyes tagjai tekintélyes állást töltöttek be a királyi udvarban. Csenger lett a család uradalmainak középponja. A Csaholyi-család emelkedésének és vagyongyarapításának, egyúttal jövedelme biztosításának legfontosabb bizonyítéka az, hogy Zsigmond király mindjárt uralkodása kezdetén, 1388-ban Visegrádon kelt oklevelével Csaholyi Sebestyénnek országos vásárok tartására adott jogot Csengerben. Az adományozó oklevélnek csak XIX. századi magyar nyelvű hiteles másolatát ismerjük, amely Csengerben az Osváth-család iratai között maradt fenn, s báró Apor Lázár, az egyik csengeri birtokos, készíttette el, a marosvásárhelyi levéltárban őrzött eredetiről. 9 Az iratban ez áll: „Mi Sigmond, Isten kegyelméből Magyar, Dalmát, Horvát ország stb. királya, Brandenburg őrgróf ja emlékezetben hagyjuk jelen iratunk által, jelentvén mindeneknek, kiket illet, hogy mi Csaholyi Sebestyén mesternek, kedves hívünknek hűségéért és hű engedelmességeinek érdemeiért, az általa részünkre kellő időben szolgáltatottakért s tett költségekért, mind pedig Országunk hasznára és javára Szatmár megyében bírt Csenger nevű majorságában minden negyedik ünnepen nyilvános vásártartást, azon szabadalmak és engedmények előnyei mellett, melyekkel a megyék, mezővárosok és a mi királyi majorságaink piacai felruházva vannak, kegyelmesen engedtünk, s azon birtokra nézve, jelen iratunknál fogva, de más városok hátránya nélkül, megerősítettünk. Minél fogva minden kereskedőket, mesterembereket és más akárkiket, akik eladó javaikkal és áruikkal járnak, megnyugtatunk, bizonyossá teszünk és biztosítunk jelen iratunk által, hogy javaitokkal és árúitokkal együtt a nevezett vásárokra, mely a feljogosított Csenger majorságban, mint fentebb említettetett, minden negyedik ünnepen tartani engedtetett általunk és engedményeztetett, bátran, minden félelem nélkül menjetek, siessetek, járuljatok és végrehajtván adásvevési foglalatosságaitokat, lakóhelyeitekre vagy más helyekre, ahova akartok, viszsza vagy átmehettek és bizton távozhattok és távozhassatok felségünk oltalma és védelme alatt. És akarjuk, hogy ezek mindenütt a szükséges helyeken nyilvánossá tétessenek és kihirdettessenek. 1388-ban Visegrádon a szent kereszt feltalálásának ünnepe után harmadik űrnapján." Zsigmond királyon kívül Bajoni Miklós (Nicolaus de Bajon) írta alá az eredeti oklevelet. A rajta levő pecsétet így körvonalazzák: „Középen Magyarország szokott és akkor használatban papírral fedett veres viaszba 95
