A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)
Müller Róbert: Késővaskori vaseszközlelet Petneházáról
tő aránya még az 1:2,4-t sem éri el. A petneházihoz hasonló lapos kovácsfogók tehát nem keltezhetők. A petneházi lelet legsúlyosabb tárgya a kovácsüllő. Hasonló csonka gúla alakú üllőket más késővaskori lelőhelyekről is ismerünk, ezek azonban lényegesen kisebbek 63 . Legjobb párhuzama egy középkori szláv darab 64 , ami egyben azt is jelenti, hogy ez a tárgytípus sem keltezhető pontosan, és a későbbi korok anyagában is előfordul. Megjegyezzük még, hogy a gúla alakú üllők szinte a legegyszerűbb üllőformát képviselik, és mellettük a kelták használtak tüskés ötvösüllőket, sőt a szarvasüllőt is ismerték már 65 . A kovácskalapácsra az jellemző, hogy az egyik végén négyszögletes ütőfelülete van, míg a másikon a nyélre merőleges, lekerekített élben végződik. A nyéllyuk a kalapács közepén helyezkedik el. A kelta kovácskalapácsok is ilyenek. Előfordulnak közöttük egyenes és a petneházihoz hasonlóan enyhén ívelt darabok. Ugyanígy a négyszögletes nyéllyuk sem különlegesség, az ovális nyéllyuk mellett gyakran találkozunk ezzel a megoldással is 66 . A mai napig ez a legáltalánosabb kalapácstípus. A simító- vagy illesztőkalapács sem keltezhető pontosan. Használatának módját mai megfelelőinek segítségével írtuk le 67 . A kelták emlékanyagában gyakran találkozunk ugyanilyen eszközökkel 68 . Ezeknek a kalapácsoknak a felső felülete mindig erősen szétvert, ezért feltételezhetjük, hogy többnyire nem a viszonylag könnyű kovácskalapáccsal, hanem egy súlyosabb ráverő kalapáccsal együtt használták. A petneházi leletből nem ismerünk ilyen kalapácsot, de a kelta leletek között előfordul 69 . Milyen tanulságokkal járt a petneházi vaseszköz lelet vizsgálata? A leletegyüttes minden vastárgyáról bebizonyítottuk, hogy a késővaskori kelta leletanyagból ismerjük párhuzamait. Az LT-időszakon belül a keltezés azonban egyelőre alig lehetséges. Az oppidumokban talált analógiák alapján feltételezhetjük, hogy valószínűleg az i. e. II— I. században került a földbe ez a lelet. Felhasználásuk alapján két csoportra oszthatók ezek az eszközök: mezőgazdasági és vasfeldolgozó szerszámokra. A két csoport között a keltezhetőség szempontjából éles különbség figyelhető meg. A mezőgazdasági eszközök formájuk alapján jól keltezhetők, a kelták által megszállt területeken általánosan elterjedt típusokat képviselnek, amelyek jellemzőek a keltaságra, és a késővaskor utáni időszakban rövid idő alatt szinte kivétel nélkül valamennyi formát fejlettebb eszközök váltották fel. A vasfeldolgozásra szolgáló eszközök viszont alig köthetők korhoz. Bizonyos szerszámformák változtatás nélkül egészen a közelmúltig használatban maradtak. Ez a kelta vasművesség sokat emlegetett magas színvonalának bizonyítéka. Téves viszont az az elképzelés, amely a fejlett kovácsmesterséghez nemcsak kivitelében, de formáiban is fejlett mezőgazdasági eszközanyagot feltételezett 70 . Ebben szerepet játszott az is, hogy a kelta kor kutatásának elhanyagolása miatt viszonylag kis számú késővaskori eszköszt ismerünk. Ezért a kutatás feltételezte, hogy a szomszédos területekről ismert, a Kárpát-medenceinél fejlettebb eszközöket az itt élő kelták is használták. Erre egyelőre hiányoznak a tárgyi bizonyítékok. Az Idria-kör jellegzetes eszközei csak a római hódítás után tűnnek fel Pannoniában 71 . Nem ismerjük eddig sem a kolini ekevas 72 , sem a stradonitzi ásó vasalás 73 párhuzamait. A kelták falusias jellegű településein eddig alig folytattak ásatást. Az eszközanyag nagy része elrejtett eszközleletekből 74 és az erődített oppidu71
