A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)
Janó Ákos: A fonó Szatmárban I.
te, aki a fiatalok között rendet tudott tartani. Az összejöveteleket hatósági engedélyhez nem kötötték, de a gazda a mulatságért felelősséggel tartozott. Azokat a legényeket, akik magatartásukkal az összejövetelt zavarhatták volna, nem hívták a fonóbálba. A rendetlenkedőket, rendbontókat igyekeztek eltávolítani. A fonóbálban munka nem folyt, a fiatalok tánccal, nótával töltötték az estét. A megvendégelés, kínálgatás a háziasszony feladata volt, italról, muzsikásról a legények gondoskodtak. Sonkádon és Botpaládon a lányok karácsony szombatja előtti este nagy fonóbeli mulatozást rendeztek. Guzsalyt is vittek magukkal, de keveset fontak, inkább daloltak, táncoltak, közben fánkot sütöttek. Bort, muzsikást a legények hoztak. Az összejövetelt Sonkádon virrasztónak mondták, mert a mulatság néha reggelig is tartott. Nótázás és tánc közben sokat bolondoztak. Ha már hó volt, a lányok az udvarra is kimentek, s egy-egy keveset „havazódtak". Szamosbecsen a farsang végén, húshagyó kedden táncos fonókat tartottak. Itt mindenki a maga utolsó guzsaly szöszét fonta. Akik már korábban megfonták szöszüket, egy guzsalyra valót azok is hagytak erre az alkalomra, hogy az utolsó fonóba elmehessenek, s ott ne üljenek tétlenül 22 . Pátyodon a fonás időszakának végén rendezett mulatságra bányikát, káposztával töltött lángost sütöttek. Itt a bányikás bálák az első világháború előtt voltak általánosak, de még 1943-ból is emlékeztek ilyen öszszejövetelre. Leginkább kedden vagy csütörtökön rendezték. Hétfőn nem tartották, mert a mulatsághoz szükséges kalácsot előtte való nap kellett kovászolni, vasárnap pedig nem dolgoztak. Pénteken a böjt miatt, szombaton pedig a hét utolsó napjának más dolga miatt nem tarthatták az összejövetelt. Külön volt bányikás báljuk az asszonyoknak, külön a lányoknak. Az asszonyok báljába emberek sem mehettek, a lányok viszont legényeket is hívhattak. Az asszonyok meghívhatták ismerőseiket, komaasszonyaikat, a lányok távolabbi rokonaikat, barátnőiket is. A lányok fonójába a legényeknek egész télen szabad bejárásuk volt, bányikás báljukba azonban nem mehettek hívatlanul. Akik nem voltak hivatalosak, csak az ablakon leselkedhettek, kankázhattak be a lányok báljába. Egy-egy összejövetelen 10—14-en voltak asszonyok vagy lányok, attól függően, milyen létszámú volt a fonó. A mulatság előkészítését, a sütés-főzést közösen végezték. A bányikás bál napján már reggel lisztet, zsírt, tojást, húst, káposztát vittek a fonóházba, s az összehordott hozzávalókból délután elkészítették a kívánt ennivalókat. Egyéb kiadásokra, italra, borra, pálinkára az asszonyok pénzt adtak össze. A lányok báljára borról és zenészről a legények gondoskodtak. A sütést-főzést a nagyobb lányok végezték, a kisebbeket közben ide-oda küldözgették. A rendezésben így a fiatalabbak is kivették részüket, futkostak, serénykedtek, boltba mentek, hozták-vitték a híreket, tárgyalták az eseményeket. Az előkészületek után az asszonyok, lányok hazamentek, majd 7—8 óra körül újra összejöttek. Az asszonyok a bányikás bálban néha előbb egy-két órát fontak, azután éjfélig mulattak, máskor a munka teljesen el is maradt, s nem ritkán reggelig tartott a mulatság. Evéssel-ivással kezdték, nótával, tánccal folytatták a kender egész évi munkájának befejező ünnepét. Mulatságukat a teljes felszabadultság, gátlástalan jókedv jellemezte. Az italtól megmámorosodva olykor a falu csendjét is felverték. Megtörtént, hogy reggel gyalog185
