A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)
Janó Ákos: A fonó Szatmárban I.
tói. Ügy tartották, szombaton vétek fonni, lehetőleg még a guzsalyt sem hagyták bent a szobában. A szombati fonás tilalma hagyományos volt. Aki ezt megszegte, arra Porcsalmán azt mondták, fel fogja akasztani magát arra a fonalra, amit szombaton fon. Panyolán úgy tartották, aki szombaton este fon, az az angyalok haját húzogatja. A hiedelem szerint nem is lehetett szombaton jó fonalat fonni, a szombaton font fonál szövéskor egyre szakadozott (Panyola). Tunyogon és Matolcson a szombati fonást azért tiltották, mert aki ezen a napon font, annak nem tojtak a tyúkjai 7 . Másutt úgy tudták, görbelábúak lesznek a csirkéi 8 . A szombat esti fonás tilalma nem vonatkozott a kölcsönös segítésen alapuló, egyéni érdekű, kalákaréndszerű társasmunkákra 9 , a kalákafonóra és a fonás időszakának végén szokásos csepűsodrásra. Akik a fonással elmaradtak, szombat estére hívták a lányokat és asszonyokat a kalákafonóba, amit éppen azért rendeztek ezen a napon, mert ilyenkor a fonástól mindenki ráért másoknak segíteni. Nagyecseden azonban kalákát sem rendeztek szombaton. Ha kaláka nem volt, otthon más kendermunkával, motollálással, gombolyítással is foglalkozhattak vagy varrtak. Csak a fonási időszak végén fordult elő, ha a munkával elmaradtak, hogy szombaton is fonásra kényszerültek, de fonóba nem mentek. A fonástilalmak helyenként a hét egyéb napjaira is kiterjedtek. Nagydoboson kedden és pénteken sem volt szabad fonóba menni, mert mint mondták, az ördögök elragadják és holtra táncoltatják a fonóba menő lányt 10 , a kedden este fonó lányt pedig éjjel álmában ragadják el és holtfáradtra táncoltatják 11 . Pénteken este Csegöldön sem fontak, a régiek szerint kedden sem. Nagyecseden kedden és pénteken azért nem tartottak fonót, mert ilyenkor a legények a lányokhoz jártak. Túrricsén úgy emlékeznek, hogy amikor egyik asszony pénteken este otthon egyedül font, egyszer csak meglátott egy lányt a kandallón ülni. A lány csak ennyit mondott: — Pénteken ne fonj! Azután félreállott és kiment. Gyakoriak voltak azok a szokások és hiedelmek is, amelyek a fonást a karácsony és újév közötti időszakban korlátozták. Tisztaberekén, Tyúkodon és Milotán ez időszakban nem tartottak fonót, Gacsályban, Porcsalmán, Hermánszegen, Csegöldön és Kispaládon viszont a két ünnep között is folyt a fonóélet, fonási tilalmakat nem emlegettek. Jártak a fonóba Sonkádon és Tiszacsécsén, valamint Fülesden és az asszonyok Nagyarban is, de ezekben a falvakban a fonóba nem vittek guzsalyt. Előbbi községekben úgy tartották, hogy ha karácsony és újév között guzsalyt visznek a fonóba, ráül az ördög vagy baja lesz a jószágnak, „megkeringősödik" a malac. Utóbbi községekben pedig az volt a hiedelem, hogy aki a fonóba guzsalyt visz, annak a tehenében elléskor keresztbe akad a borjú. Ahová fonóba mentek, ott a háziak mindenkinek kóróból készített guzsalyt adtak, amit a fonók az ágyba, vagy guzsalyszékbe dugtak, s arról fontak. Ezekben a fonókban nem voltak sokan, inkább csak a szomszédok jártak el egymáshoz. Nagyarban az utóbbi időkben úgy módosult a szokás, hogy az asszonyok vittek ugyan guzsalyt a fonóba, de hogy ennek káros következményét elkerüljék, a háziasszony mindenki guzsalyából egy kicsit lefaragott. „Két karácsony" (karácsony és újév) között sok helyen magát a fonást is tiltották. Szamosangyaloson és Pátyodon ez időszakot ünnepnek tartották, amikor ugyanúgy nem volt szabad fonni, mint a naptári ünnepeken. Panyolán és Milotán két karácsony közötti, úgynevezett csonkahé172
