A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)
Korek József: Adatok a Tiszahát neolitikumához
zött váltakozik. A lapos bázisú példányokat J. Vizdal edénytartó-karikáknak tartja, amely el is fogadható. Ha az agyagkarikák megjelenését vizsgáljuk, akkor a hengeres metszetű típust már a Körös csoportban megtaláljuk. Dévaványa-Atyaszegről már vincai hatásokat tükröző leletegyüttesben fordultak elő, s így a Körös csoport késői szakaszába sorolhatjuk. 20 Megtalálták a Barca III-ban, 21 amelyet a szlovák kutatás az alföldi vonaldíszes kerámiának megfelelő horizonthoz sorol, és a legkorábbi középső neolitikumba tartozik. 22 Apró töredékekben a sátoraljaújhelyi telepről ismerjük, amelynek datálása sokat változott, biztos azonban, hogy szintén a középső neolitikumba sorolható. 23 Véleményem szerint a két típust származásilag is külön kell választani és nem lehet vitás, hogy az alátét szerepét betöltő karikák a kialakuló vonaldíszes kerámiába tartoznak. Ezt támasztja alá a talpcsöves edény tartó forma. Eddig csupán a herpályi kultúra jellegzetes típusának tartották. 24 Alacsony, szélesedő talp, keskeny, kihajló, lapos perem jellemzi a formát, amely helyreállíthatóan Sonkádon került elő (22. ábra 4). Rendeltetésének megfelelően az edénytartó belül üreges. Mérete megegyezik a nagyobb agyagkarikákkal, és a kisebb méretű, keskenyedő aljú edények megfelelő támaszt kaphatnak az edény tartókban. Nem túl gyakori. A Sonkádon előkerült másik töredék igazolja, hogy használatát a kultikus tárgyak körébe kell utalnunk. Nem lehet vitás, hogy a herpályi csoportban használt talpcsöves edény tartók formai előzménye. Kerámia A kisméretű, de zárt leletegyütteseket adó, fent közölt 5 lelőhely anyaga egyöntetűségével tűnik fel mind települési, mind anyagi kultúra szempontjából. Ez az egyöntetűség a kerámiában, anyagban, formában és a díszítés módozatában különösen jellemző. 25 1. A kisvarsány-hídéri anyagban a kerámiák azonos fajtákból készültek. A finom és durva kerámia kémiai összetétele nagyban hasonlít egymáshoz. Ugyanazt az agyagot használták fel, és az elemzésben mutatkozó kis eltérések abból származnak, hogy a cserepek a talajban kilúgozódtak, és ioncsere is lejátszódhatott. 2. A kerámiák anyagához növényi részeket kevertek, amelyek kiégetéskor teljesen vagy részben elégtek, így faszénné alakultak. A kerámia belseje a sok faszéntől fekete. A kb. 30 mikron vastagságú csiszolat, finom elosztású szén jelenlétét mutatja, hogy ez a szénmonoxidból másodlagosan redukáló atmoszférában kivált szén. 3. Két vagy három különböző színű réteg (vörös és sárga, külső réteg és fekete belső réteg) az égetés során keletkezett. 700 C-fokot meghaladó hőmérsékleten izzitó kemencében a letisztított, fekete belső réteg is téglavörösre égett a kísérlet folyamán. A külső réteg vörös színét az agyag nagyobb vastartalma okozza. Ezt a színt a belső rétegben, ahová a levegő nem ért el, a finom elosztású szén teljesen elfedi. A cserép minden rétegében ugyanazok az ásványok fordulnak elő és a kémiai összetétel is hasonló. A vékony csiszolat képe folyamatos átmenetet mutat az egyes rétegek között. Ez arra utal, hogy az egyes rétegeket nem külön-külön vitték fel a felületre. A vizsgálat összefoglaló értékeit az alábbi táblázat mutatja: 16
