A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)

Molnár József: A félezer éves csengeri vásár krónikája

rolyban hozott örvényes bírói ítéletünknek végrehajtására Csenger M. Városában, múlt 1835. esztendőben December hónapnak 27-ik napján megérkezvén a fenn említett Mlgos és Tettes Felperes Uraságoknak Fiscalisa Nagy Dánlel és a Mlgos és Tettes Alperes Csengeri Földes Uraság részint személlyesen, részint képviselőik által — úgy a Helybéli Elöljárók előttünk megjelentenek. Miután a Birói ítéletet felolvasván és Csenger Mező Városában az udvaroknak és telkeknek öszveszámlálásához kezdeni akarván, felszóllítottuk a fenn tisztelt Földes Uraságot és azoknak törvényes képviselőit, hogy ezen nagy következésű munkálkodásunkra, amitől mindnyájak birtokjalnak viszonyai kissebb vagy nagyobb mértékben függenének, jó lekiösméretű és jó erkölcsű Tanúkat magok és köz megegyezésből neveznének ki. Akik is felszólításunkat elfogadván, köz akaratból a következendő tanúkat nevezték ki (következik a 18 tanú felsorolása s azt is jelzik, hogy milyen kapcsolatban van a birtokossal). Ezen Tanúkat nyilván világosan meghiteltetvén igyekezünk néklek vallomásuknak fontosságát meg magyarázni, s letett hitökre lelkiösmeretökre intvén a Telek számlálást s következő renddel elkezdettük, és végrehajtottuk." (Következik a telkek száma.) Az irat végén ez áll: „Melly általunk ekképp véghezvitt Telekszámolás rendéről három példázatokban kiadtuk e jelen hiteles Tanúbizonyságtévő levelünket, Költ Csenger M. városában. December hónap 27-ik napján. 1835. Pörbírák: Kölesei Kende Zsigmond első alispány (Pecsét) Telegdi Csanády Márton alszolgabíró (pecsét), Tóth Lajos fő eskütt (pecsét.) Ennek a telekösszeírásnak alapján osztották ki a regála jövedelmeket és a vásárvámot az illetékeseknek 1842-től. A jegyzéket fontosságára való tekintettel közzétesszük. 160—167. old. 36. A Károlyi családnak már a Csaholyiakkal is szoros kapcsolata volt, aztán a Melith családdal szintén, az utolsó Melith Pál birtokáért jótállást is vállaltak 1702-ben, aztán a XVni. században Károlyi Sámueltől is vettek telket zálogba, amelynek jogán a csengeri regáléból részesedés illette meg a családot. L. Károlyi László: A Károlyi-család összes jószágainak birtoklási története, Budapest, I. 1911. 127—128. 37. Mátay Antal a somlyói Szilágyi család után lett csengeri birtokos. Ezt a XIII. táblázat mutatja. 38. Szilágyi Dániel leszármazását a XIII. táblázaton lehet ellenőrizni. 39. Szentlászlay János szorosabb családi kapcsolatára nincs adatom. A család az 1754-i országos nemesi összeíráskor birtokos volt Szatmár megyében, 1. Nagy Iván X. 652. 40. Pécny Gábor Becsky jogon részesedett a csengeri regáléból. II. táblázat. 41. Báthory János Uray leányági leszármazott, ix. táblázat. 42. Ráthonyi Sándorné Vályi Erzsébet Uray rokonsági kapcsolat következtében részesedik a regáléból. XI. táblázat. 43. Ujfalussy Sándorné Uray Sára rokoni kapcsolatát a XI. táblázat mutatja. 44. Antal István csengeri kisnemes, néhány telek birtokosa a XIX. század első felében, mint özvegy ember vette feleségül 1834-ben Bélteki Nagy Rákhelt. 45. Horváth Istvánné Mándy Krisztina Uray Gáspár unokája. XI. táblázat. 46. Szűcs Sándorné Szintay Eszter szintén Uray Gáspár leszármazottja. XI. táblázat. 47. Kállay Dániel Szögyényi jogon részesedik a csengeri regáléból. XII. táblázat. 48. Peley József szintén Szögyényi jusson birtokol. XII. táblázat. 49. Vetéssy Dániel Uray Bálint húgát, Uray Annát vette feleségül s a csengeri birtokrészt megszerezte. X. táblázat. A Pongrácz család és a Vetéssy rokonságot a XV. táblázat illusztrálja. 50. Gróf Degenfeld Ottó Teleki Augusztát (Teleki Anna pedig Degenfeld Miksa felesége VII. tábla.) vette nőül s ezen a jogon voltak részesek a csengeri birtokban. VI. táblázat. 51. Rosy Mihály az Urayakkal való kapcsolat alapján volt csengeri birtokos, XI. táblázat. 52. Márk Ferenc 1818-iban helynélküli lelkész, és tanító Csengerben, s volt ott telke is. Tanítói és papi pályán működött s a megyében sokfelé mégfordult: 1800-bam fehérgyarmati rektor, 1802—1603-ban csaholci tanító, 1804-ben Nagyarban szolgál, 1805—1807-ig Szamosdobon. 1807— 1811 közt darai lelkész, 1812-ben Ricsén paposkodik, majd 1816—1818-ig Tyúkodon, 1818—19 csengeri tanító, 1820—24-ben Szamosújlakon, 1824—29 közt Fülpösdarócon, 1829—39 közt Vetésben, 1839—13 közt Csengerbagoson, 1843—45-ig Milotán, 1845—47-<ben Géberjénben, s 1847től 1854-ig Borzován. Ott is halt meg. Fia szintén Márk Ferenc 1845-ben Kömörőben káplán volt, 1847—51 közt csengerújfalusi lelkész, 1852—-1871 közt pedig Komlódtótifaluban. Ott is halt meg. 53. Barcsay Terézia (1857—1952) Bélteky Józsefné Barcsay Gergelynek és Bernáth Viktóriának volt a leánya, s nagyapja volt a címzett Barcsay János (1787—1852). Barcsay Gergely Kossuth Lajossal emigrált 1849-ben s ott házasodott meg, s leánya Konstantinápolyban született. 54. Csenger az Árpád kortól kezdve átkelőhely volt. A Szamoson átvivő hídjáról keveset tudunk. Gvadányi József Peleskéről bizonyára keresztül járt rajta, mert a peleskei nótáriust is 1794-ben a csengeri hídon lovagoltatja keresztül. Szirmay említi, hogy a Szamoson a vármegye Csengéméi nagy költséggel álló hidat tart fenn. (II. kötet 1810. 128.) A csengeri hídmesternek évi fizetése 150 Rforint volt. (I. kötet 142.) 1839—40-ben a hidat elbontották s helyébe újat készítettek. A Pesten megjelenő Jelenkor híreiből tudjuk, hogy 1847 áprilisában a „Szamos jégpáncélját leöltvén, olly irtóztató ár dühhel rontott két part mellékére, hogy Szatmár-Németi sz. kir. város nagy fahidjának mintegy a harmadát ősszerombolta, két harmadát pedig elsodorván, övári és Vetés közt telepítette le. (április, 3. szám.) Április 11-én pótlékul hozzáfűzi Jókai: hogy a csengeri hidat is elsodorta a Szamos jege és árja, pedig alig múlt hat éve hogy újdonnan építtette a nemes megye. Mind a szatmári mind a csengeri óriás facölöpökön állott, s úgy látszik míg íves vagy boltozatos hídra nem teendenek szert, valódi szakértő által az illetők, és Szamosukat kellőleg nem fékezendik, addig a tartósságra nem is számíthat hídjára nézve a nemes megye, sem Szatmár város." (Jókai Mór összes művei Cikkek és beszédek, I. kötet Budapest, 1965. 117. 123. 55. Uray Bálint (1797—1872) csengeri földbirtokos 1847-ben adta el telkeit sógorának Vetéssy Dánielnek. Gyakran megjelent és elnökölt a csengeri földesúri gyűléseken, ö szervezte az 157