A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)
Molnár József: A félezer éves csengeri vásár krónikája
van, most cél erányosan kiadni nem lehetne, a tabernákat mindazáltal a jövő 1833. esztendő Szent György napig Hiripi Szuhányi Ferenc és Soltész Nagy József urak licitátió mellett többet ígérőnek inconcreto adják ki azon feltétellel, hogy az árenda summának felét most, a kivételkor, felét pedig Szent Mihály napkor a befizetés után az illető földesurak közt taberna jussok szerént osszák ki." Az is „javallatba tétetett, hogy mivel már a vásár kétfelé lenne s távol egymástól, annál fogva a vásárbírákat is szaporítani múlhatatlanul szükséges lenne: mely javallat jóvá hagy odván, személy szerint három vonásforint fizetéssel vásárnaponként jutalmazandót vásárbíráknak választattak Soltész Nagy József, és Riskó József 29 , a külső vásárba: Jőrös Lajos 30 és Kováts József urak. Amennyiben pedig eddig a vásárokba a Jánosi kerülők alkalmaztattak őröknek s az által őket a mezőőrzéstől elfogván, az vesztibe hagyódott, rendelődött; mind a belső, mind a külső vásárba egy vonásforint fizetése mellett elégséges felvigyázót fogadjanak." Más megoldandó kérdés is szóba került ezen a gyűlésen: „Minthogy azon cédulaház, melybe eddig mind a belső, mind a baromvásárra nézve a cédula osztogattatott, kivivődvén a baromvásár, arra nézve hasznavehetetlenné tevődött, meghatároztatott, hogy a külső vásárra nézve a vásárbírák egy helyéből könnyen mozdítható, más helyre sérelem nélkül vihető cédulaházat csináltassanak." A vásári rendről így intézkedtek: „Felhozódván az, hogy amennyiben addig a vásárbírák a kereskedők sátraikat, csizmadia és gubás céheket sok nagy fáradsággal feljárni s úgy tőlök a helypénzt beszedni kénteleníttettek volna, a cédulaház pedig bíró nélkül maradván, a károsítottak és sértettek panaszaikat az illető vásárbíróság előtt le nem tehették, végeztetett: tétessen közönségessé, hogy a kereskedők, mesteremberek s minden árosok minek előtte áruláshoz kezdenének, cédulát váltsanak az illető vásárbíráktól." A következő évben, 1833. július 5-én Kölesei Kende Zsigmond első alispán elnökletével újra tanácskoztak a vásár ügyében: „Meglévén a mai napra az eddig választott vásárbírák által további tanácskozás végett hivattatva minden vásárvámmal bíró földesuraságok, a hosszas vetélkedések után sok akadályok adván még most is magokat elő, a vásárvámnak célba vett haszonbérbe lehető kiadása eránt, amidőn csak azon egy terv is, hogy a portékavásár is a barom vásárral együtt a városon kívül helyheztetőd jön, csak most hozódott tanácskozás alá: melyre nézve megállapíttatott, hogy a holnapi belső vásár még a városban legyen, hanem holnap doboltasson ki, hogy a következő portékavásár a baromvásárral együtt kívül fog esni a városon, mely időre ki fog utcák szerint a vásár helye mérettetni, a sátorok és mesterművek elhelyeztetésére nézve, mely végre az elválasztandó új vásárbírák kötelesek lesznek annak idejében a bentlakos földesurakat meghívni és a kiszabott vásárhelyeket s utcákat táblák által is kijeleltetni időről időre minden vásárt megelőző napokon az ugarmezőn, a vásárvámmal bíró földesuraságok földjein." Arról is tanácskoznak „hogy szembetűnőképpen kevesed vén ezáltal a belső korcsmák jövedelme, a külső tabernáknak egy tagba haszonbérbe leendő kiadása vétetett köztanácskozás alá, mely végre meghatároztatott, hogy amennyiben a közelebb múlt Szent György napkor némely földes99
