A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Novák László: A hagyományos paraszti gazdálkodás és a teherfhordás kapcsolata

szát, a vizeskorsót kezében vagy a kasza nyeléhez fogva viszi. A fentéit és az üllőt a bakóba rakja (Máriapócs, Nyírbátor, Piricse), melyet általában a szerszám nyelére húzva visznek (12. kép). A nehéz fizikai munkában sok vizet fogyaszt a dolgozó ember. A szénakaszálás is a nehezebb mezőgazdasági munkák közé tartozik. Különösen a meleg tavaszi és nyári napokon jólesik a frissítő, hűvös ivóvíz. A vizesedény ugyanolyan hozzátartozója a földjére igyekvő embernek, mint a tarisznya. A víz hordására többféle eszköz ismeretes. Erre a célra használták fel a kaibaktököt, melyet ezen a vidéken csak Zopótöfc néven ismernek

24 (13. kép). A kabaktök csúcsát levágják, és az így keletkezett nyíláson keresztül tisztítják ki a magtól, majd a nyakára zsineget kötöttek, hogy annak segítségével könnyen szállítható legyen. Az idősebb emberek emlékeznek még a használatára; aki egyedül ment dolgozni, az vdtt benne vizet magának. Mellette általánosan használták a cserépkorsót. Több személy számára vittek benne vizet. A cserépkorsót vászonkorsónak (Máriapócs) és csecsesfcorsónak (Máriapócs, Nyírbátor, Piricse) is nevezik (7. kép). A vizet az edény szűrővel ellátott száján töltötték be — a szűrő akadályozta meg nehogy békát, bogarat merítsenek a korsóba — és a fülén lévő csecsen keresztül ittak belőle. Előnye, hogy a vizet hűvösen tartotta, amit azzal is elősegítettek, hogy egy fa alatt a földbe ásták. A kb. 4—5 literes cserépkorsókat a csütörtöki vásárban szerezték be a fazekasoktól vagy kereskedőktől. (Nyírbátor környékén ugyanis a homoktalaj nem tette lehetővé az agyagedények készítését. A nyírbátori fazekasok Szatmárból (pl. Turyogmatolcs) hozták az agyagot. A korsó szállítása gyalogosan, kézzel

25 történt (14. kép), ha szekérrel mentek dolgozni, szataiaval bélelt kosárba tették és az ülésdeszka alá helyezték, nehogy összetörjön. Előfordult, hogy a határban egy ember a két korsó fülét zsineggel vagy egy kendővel összekötötte, így a korsókat egyik vállán átvetve vitte. Századunk elején, amikor még általánosan használták a cserépkorsót, már megjelentek a fémből készített gyári vizeskannak. Az eszközváltás a módosabb gazdáknál ment végbe legkorábban, ez a folyamait eltartott a negyvenes évek végéig, amikor a bádogkorsó (Nyírbátor, Piricse) vagy zománcos kupa (Máriapócs, Nyírbátor, Nyírgyulaj, Piricse) végleg elhódította az elsőséget a cserépkorsótól. Ma széles körű az üvegdemijonnak, vagy kötöttkorsónak (Nyírbátor) a használata is (15. kép). A századunk első felében vízhordásra tartották a fából készített csobolyót, csobánt is, amely a helybeli pintérek műhelyéből került ki. Az általunk vizsgált területen két formája ismeretes. Az egyik lapított kisebb hordához hasonlítható. Fadongákból rakták össze és vasabronccsal fogták egybe. A szájánál rögzített fogó segítségével lehet cipelni kézben vagy rúd segítségével. A másik edény kerek formájú, szintén /adoneáfcból állították össze, és füles dongákkal is rendelkezik. Kettő fül felül helyezkedik el, a csobán vállán, abba fűzték a csobán kötelét s ugyancsak kettő fül található alul is, amelyek a víztartó edény lábai. A csolyóból, csobánból (a nagyobbakból) nádszállal ittak. A gazdák 3 és 5 literes csobánt használtak. A nagyobb méretű — 20—25 literes — az uradalomban volt. Egyes gazdák a pincében bort tároltak benne. Ezeket már két ember szállította vállon, egy rúd segítségével. Szekér esetében a bürfára kötötték fel a csobánt (Nyírbátor, Piricse). A szénakaszálás alkalmával a füvet és a szálas takarmányt rendre vágják, és így szárítják meg, közben rendszeresen meg is forgatják. A széna megszáradása után kezdődik a gyűjtés. A szénagyűjtésre favillát használnak, amit székéren vagy gyalog visznek magukkal (14. kép). Csak a vízben álló szénát hordják vasvillával a szárazra. A gyűjtést férfiak és nők egyaránt végzik, s ilyenkor ebédidőben főtt ételt ritkán esznek. A villahegyeket két ember a rend végétől egymással szemben haladva gyűjti össze rendlábba. A rendlábat rudasba rakják össze, s a rudast a rudashordórúddal hordják a boglyába. Ezt a teherhordó tevékenységet nevezik rudasolósnak vagy boglyázásnak. Egy villahegy súlya 3—4 kg, а kisrudasé 60—70 95