A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)
Novák László: A hagyományos paraszti gazdálkodás és a teherfhordás kapcsolata
dulást és a termelőszövetkezetek megalakulását (1960) követő időszakot, amikor is számottevő változás következett be a teherhordás rendszerében.^ Még mielőtt a részletes ismertetésre rátérnék, érdemes néhány mondatban szólni e táj természeti arculatáról, történeti múltjáról. FÉNYES Elek 1851-iben megjelent munkájában ezt írja: „Nyír-Báthor... határa részint sárga, részint fekete homokos, erdeje van.", „Pócs (Mária)... határa homokos, de rozsot, dohányt, tengerit bőven terem."" A Nyírség hazánk mostohább természetföldrajzi területei közé tartozik. Az egykori hordalékkúp felszínét ma futóhomok-képződmények: homokbuckák, homokdűnék, és a közöttük meghúzódó nyírvízlaposok teszik változatossá. A Nyírség nevét nemcsak a nyírfáról kapta, hamem a nagy számmal előforduló, a mélyebb fekvésű területeket elborító vizekről, a nyírvízlaposokról is.^ A geográfiai környezet — Belső-Somogyhoz, Kiskunságihoz hasonlóan meghatározta a lehetőséget az ember számára, kényszerítette, hogy a rosszabb minőségű termőföldön is megteremtse a szükséges javakat élete fenntartásaihoz, boldogulásához. A nyírségi parasztember állandóan harcban áll a természettel: a gyengébb minőségű homoktalajt gyakran kell trágyáznia, hogy teremjen valamit, s egyben a folyton mozgásban lévő futóhomokot meg is kösse. A szél legjobban a homokdűnék, a „hegyek" meredekebb oldalait koptatja, de a száraz, kemény fagyos téli napokon a kevésbé partos részekről is könynyedén elhordja a termőtalajt. Legmostohább a helyzet a Nyírség délkeleti és déli területein, Penészlek vidékén, ahol a sivó futóhomok uraflja a földfelszínt. Nyírbátor környékén, Máriapócs felé haladva a Középső-Nyírség területén már kedvezőbb a helyzet, itt termékenyebb, kötöttebb löszös-homokos barnatalajt is láthatunk kisebbnagyobb foltokban. 16 Igen keserves a megélhetés a futóhomokkal borított területen. Amíg a hajdúsági löszös feketeföldön 2—3 kh szántóföld is elegendő egy öt-hat tagú család megélhetéséhez, addig a Nyírbátor környéki jobb minőségű barnaiöldön az ugyanilyen nagyságú családnak 5 kh szükséges, de a silányabb minőségű homoktalajon Penészlek környékén ezt a családot csak 12—15 kh föld képes eltartani. A vidéki falvakban korábban mindig is nehezebb volit a megélhetés, mint Nyírbátorban. Ezen a vidéken a felszabadulásig hatalmas uradalmak voltak. A hajdani neves családok — Báthoriak, Bethlenek, Rákóczyak, Banff yak — helyébe újak kerültek, s közöttük is a legismertebb a Károlyi család és a máriapócsi Basilita-rend volt." A nyírbátoriakat nagy előnyben részesítette, hogy a község sokáig kiváltságos helyzeteit élvezett. 18 Jelentős volt az úrbéres jobbágyok rétege: emlékezet szerint a „kossuthi időben" négyszáz úrbéres gazda egyenként 20 kh földdel, a néhány szessziós pedig 40 kh földdel rendelkezett. 1851-ben Fényes Elek Nyírbátorban 64 7/8, Máriapócson 22 4/8, Piricsén 13 2/8 második osztálybeli jobbágytelekről tesz említést. 1 ^ A társadalmi differenciáltság egészen a felszabadulásig követhető e falvakban: Nyírbátor a jómódú gazdák városa, míg a környező falvakban a földnélküli, vagy kevés földterülettel rendelkező zsellérek voltak túlsúlyban. * 1. Teherhordás a település külső mozgáskörzetében; ez a mozgáskörzet Nyírbátor határát foglalja magába, amely több részre oszlik. A határ jelentós részét borítja a futóhomok megkötését is szolgáló akácerdő. A községhez közel eső homokdombokon, a „hegyeken" találjuk a szőlőtelepítéseket. A mélyebb térszínen meghúzódó laposok a kaszálásra legalkalmasabb területek (a nyírbátoriak egykori híres kaszálója Bátorligeten volt). A határ többi részét szántóföldként hasznosítják. A gazda a községben lévő házastelekjéről jár ide dolgozni. A földjére gyalogosan vagy szekéren megy — a távolságtól és módjától függően —, munkaeszközét, valamint élelmet és italt visz magával. A mezőgazdasági munkák sorrendjének megfelelően más-más munkaeszközt használ. 91
