A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Benda Kálmán: Kálló vára 1607–1608-ban

Kalló vára 1607-1608-ban Ahogy Koroknay Gyula nemrégiben megjelent tanulmányában tisztázta, a kallói várat az 1570-es években építette Rueber János felső-magyarországi főkapitány, a török ellen, végvárként. 1 A vár történetét azonban inkább csak az 1610-es évektől kezdve ismerjük. 2 Éppen ezért talán nem lesz érdektelen, ha néhány — a vár történetére és felszerelésére vonatkozó — adatot ismertetünk a Bocskai szabadságharcot követő két évből. Az 1606-os bécsi béke értelmében, a felkelők kezén lévő Magyarország — kivéve a Bocskainak „jure hereditario" juttatott négy felső-magyarországi megyét — vissza­tért a király, Rudolf hűségére. A királysághoz visszakerülő keleti országrész átvételére Mátyás főherceg, az országnak az uralkodó által kinevezett kormányzója, 1606. decem­ber 7-én Thurzó Györgyöt és Forgách Zsigmondot jelölte ki királyi biztosi minőség­ben. Utasításuk különösen Kassa városának és a váraknak azonnali birtokbavételét kötötte a lelkükre, s meghagyta, hogy aki a hűségesküt leteszi, eddig viselt tisztségét tartsa meg a megyékben és a várakban egyaránt. 3 A királyi biztosok azonban még el sem indultak, amikor december 29-én meghalt Bocskai István, s mivel törvényes fiú utódja nem volt, ezzel a számára átengedett te­rületek is visszaszálltak a magyar korona fennhatósága alá. Erre 1607. január 16-án Mátyás főherceg kiterjesztette Thurzó és Forgách megbízatását Ugocsa, Bereg, Szatmár és Szabolcs megyék, Szatmár, Kalló és Tokaj vára felesketésére, egyszersmind utasí­totta a biztosokat, hogy azonnal induljanak el Kassára. Január 27-én kelt újabb uta­sításában pedig harmadik biztosként melléjük rendelte Dóczy Andrást, Bars megye főispánját.* A biztosok megvárták míg február 3-án a gyászmenet Bocskai holttestével elin­dult Kassáról Erdélybe, s február 7-én érkeztek Felső-Magyarország fővárosába, ahol a megyék által választott ideiglenes kormányzó, Mágóchy Ferenc fogadta őket. A feb­ruár 11-ére Mágóchy által már korábban összehívott felső-magyarországi rendek (a megyék és a városok küldöttei) 12-én hűséget fogadtak Rudolf királynak, s Bocskai halálával a királysághoz visszatérő három fontos vár, Tokaj, Szatmár és Kalló átvé­telére és őrségének felesketésére pedig biztosokat küldtek ki. Vezetőjük Dóczy András, az uralkodó embere volt, tagjai pedig „az országtul választatott" Kellemessy Mihály, Bocskai egykori tanácsosa, most a Mágóchy mellett működő kormányzótanács egyik tagja, a rendek részéről pedig Bornemisza Miklós. 5 A biztosok először a tiszai átkelőre vigyázó Tokaj várába mentek, melynek kapi­tánya Desewffy János volt. Desewffy arra hivatkozva, hogy a várat csak az ország­gyűlés utasítására adhatja át, vonakodott meghódolni. Háromnapi tárgyalás után még­is engedett és február 20-án az őrséggel együtt letette a hűségesküt 6 Tokajban dolgukat elvégezve, a biztosok Kalló várának vették útjukat. Kalló a felső-magyarországi, másként kassai főkapitányság hat vára közt nagy­ságrendben a negyedik helyet foglalta el. Előtte volt Szatmár, Tokaj és Szendrő, utána önöd és Diósgyőr. A négy vár őrsége általában egyenként 300—500 fő közt változott, időnként nagy ingadozásokkal. A Bocskai-szabadságharc előtt, 1604 elején Kalló őr­sége — a kapitányon, hadnagyokon és a vár gazdasági igazgatásához szükséges személy­zeten kívül — 332 fő volt. Fegyvernemként ez így oszlott meg: 120 német gyalogos és 68

Next

/
Oldalképek
Tartalom