A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)
Fodor István: Wo hat der Mönch Julianus die östlichen Ungarn aufgefunden?
О. Smlrnov, A. P., Social'no—ekonomiceski stroi vostocnyh flnnov IX—XIII. vekov nasei ery. Trudy sekciji t'eoriji i metodologiji RAN'ION. t. II. (Moskva, 1928) 85.; Ua„ Volzskije bulgary. 43. 30. A bolgárok nyugati kereskedőútjuk biztosítására valószínűleg már a X. században kereskedőtelepet hoztak létre az Oka folyó torkolatánál. (Smirnov, A. P., Volzskije bulgary. 31.) Ezen a nyugati — Szuzdalon át vezető — kereskedőúton hozza Anonymus a magyarokat a Középső-Volga vidékén elterülő őshazából a Kárpát-medencébe. A Névtelen Jegyző erről az útvonalról minden bizonnyal a Magyarországra látogató volgai bolgár kereskedőktől szerezte értesülését. (Györffy Gy., Krónikáink . .. 57—58., 60.) 31. Smirnov, A. P., Volzskije bulgary. 44. 32. Uo. 33. Vö. 30. j. 34. Uo. 45—46.; Ua., о stolice gosudarstva volzskih bulgár. SA, 1972. № 1. 101. — A. H. Halikov ezzel szemben legutóbb arra a feltevésre jutott, hogy a Volgai Bolgárország fővárosa már a X. századtól (valószínűleg 922-től) Biljar volt, s az maradt egészen az 1236-os tatár pusztításig. Véleménye szerint ennek a városnak volt a másik neve Bulgár a XI—XIII. században. (Chalikov, A. Ch., О stolice 84—99.) Ennek az új feltevésnek a beigazolását azonban csak a jövő minden szempontra kiterjedő kutatásaitól várhatjuk. Nem hagyhatjuk továbbá figyelmen kívül, hogy az orosz évkönyvek Osel 1220-as elpusztításának leírásakor Bulgart nevezik „Velikij grad"-nak, amint arra még a múlt század végén P. A. Ponomarjov rámutatott: Ропотаr'ov, P. A., Dannyje о gorodah Kamsko-Volzskoi Bulgariji, I. Osel' i 'ego sledy. IOAIE, 10. (1892) 285—286. (Az évkönyvíró elbeszéli, hogy Velikij grad és a szomszédos települések lakói a folyópartra siettek, ahonnan látták a város íeldulását, lakossága leölését. Nyilvánvaló — jegyzi meg Ponomarjov —, hogy a leírásban szereplő Velikij grad semmiképpen nem lehet a több tucat versztnyire fekvő Biljar, e megnevezés kizárólag a 10—15 versztre [1 verszt = 1067 т.] levő Bulgár értendő, ahonnan szabad szemmel láthatták az égő Osel füstjét.) 35. Smirnov, А. P., Volzskije bulgary. 48. 36. Ocerki istoriji SSSR. IX—XV. vv. (Moskva, 1953) 332. 37. UO. 333. 38. Kachovski, V. F., Smirnov, А. Р., К voprosu о bolgarskih gorod'isah pravoberez'ja Volgi. KSIA, 113 (1968) 51—52. 39. Uo. 48—52. — Már kéziratom lezárása után kaptam meg a Hulas feltárásáról most megjelent ásatási beszámolót, amelynek megküldéséért A. p. Szmirnov professzornak tartozom köszönettel: Kachovski, V. F., Smirnov, А. P., Chulas. „Gorod'isce Chulas i pamjatn'iki sredn'evekovja Cuvasskogo Povolzja" (Ceboksary, 1972) 3—73. 40. Ua. f К voprosu о bolgarskih gorod'isah ... 52. — Osel neve 1220 után nem tűnik fel többé az orosz forrásokban. Ld.: Ponomarev, P. A., i. m. 287. 11. Györffy Gy., Napkelet felfedezése, 224. 12. Smlrnov, А. P., Osnovnyje etapy ... 305. 43. 'Eger'ev, V. V. i. m. 361. 44. Rybakov, B. A., Put* iz Bulgara v Kijev. „Drevnost'l Vostocnol 'Evropy." Sbom'ik v cest' A. P. Smirnova. MIA, 169. (Moskva, 1969) 192. (В. A. Rybakov szerint a Bulgarból induló kereskedők a Volgán való átkelés után első pihenőjüket a fentebb említett Hulas városában tartották. U. o.) 44/a. E. A. Halikova szerint Biljar városában járt a magyar szerzetes. Halikova, J. A., Volgai Bulgária és a X. századi Magyarország népessége etnikai rokonságának kérdéséhez. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve, 1. (Hajdúböszörmény, 1973) 32. 45. Vámbéry A., i. m. 500. 16. Mészáros Gy., i. m. 28—31. 47. Koval'ovski, A. P., Cuvasi i bolgary po dannym Achmede ibn—Fadlana. Ceboksary, 1954. 48. Perényi J., i. m. 496—497. 49. Uo., 497,; V. ö. Mészáros Gy., A csuvas ösvallás emlékei. Bp. 1909.; Fodorov-Davydov, G. A., T'igasevskoje gorod'isce (arheologiceskije raskopki 1956, 1958 i 1959 gg.) MIA, ill. (Moskva, 1962) 84—85. 50. Koval'ovski, A. P., Kn'iga Achmeda Ibn-Fadlana. 139. 51. G. v. Juszupov olvasata szerint: szuvan. V. ö. 'Usupov, G. V., Bulgaro-tatarskaja epigrafika i toponimika, как istocn'ik issledovan'ija etnogen'eza kazanskih tatár. „Voprosy etnogen'eza t'jurkojazycnyh narodov Sredn'ego Povolz'ja." Arheologija i etnografija Tatariji. vyp. i. (Kazan', 1971) 221. 32. Koval'ovski, A. P., Cuvasi i bolgary ... 45—46. 53. 'An'ina, S. A., Novyje dannyje о mon'etnom cekan'e Volzskoi Bolgariji X. v. MIA, 111. (Moskva, 1962) 189-191, 194, 196.; Smirnov, A. P., N'ekotoryje spornyje voprosy istoriji volzskih bolgár. „Istoriko—arheologiceski sbom'ik v cest' V. A. Arcihovskogo." (Moskva, 1962) 173—174. 64
