A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Fodor István: Hol talált rá Julianus a keleti magyarokra?

bal partján helyezkedett el. (Ld. a mellékelt térképet.) A jobbparti városok közül a források csak Oselt említik. Kétségtelenül ez a város volt a jobbparti bolgár területek központja.

24 Bár komolyabb régészeti feltárást területén még nem folytattak, helyét Kirelszkoje falu határában (a Volga és a Kirelka folyó árterületének találkozásánál) fellelték, s ennek alapján megállapították, hogy komoly erődítésekkel körülvett nagy város volt.

25 Ennek alapján tehát feltehetnénk, hogy Julianus ebben a városban járt. Csakhogy a szerzetes ittjártakor, 1235—36-ban ez a város már nem létezett. 1220-ban az orosz csapatok lerombolták, amiről az évkönyvek is említést tesznek.

26 Ennek körülményei, igen rövidre fogva, az alábbiak voltak: A Volgai Bolgárország és az orosz fejedelemségek között már a X. századtól élénk kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki.

27 A volgai bolgárok közismerten magas fejlettségű kereskedelmét aligha szükséges itt jellemeznünk. A források eléggé világos képet adnak erről. (A magyar Anonymus is említ Magyarországra jött volgai bolgár kereskedőket.)

28 ök tartották kezükben a volgai átmenő kereskedelmet, s e hegemóniájukat féltékenyen őrizték.

29 Nemcsak az észak felé irányuló kereskedelmet (prémkereskedelem) ellenőrizték, hanem a Volgát követő nyugati irányút is.

30 E kereskedelmi út birtoklása miatt adódtak a XI. századtól sűrűsödő katonai konfliktusok az orosz fejedelmekkel. A legveszedelmesebb ellenfelük a XII. századtól megerősödő vlagyimirszuzdali fejedelemség volt. A bolgárok egy ideig biztosítani tudták katonai erejükkel kereskedelmük biztonságát, sikeres hadivállalkozásaik közül az egyik legjelentősebb Murom elfoglalása volt 1088-ban.

31 1107-ben Szuzdal ellen intéztek támadást.

32 A vlagyimir-szuzdali vezetés alatt egyesülő orosz csapatok azonban egyre gyakrabban diadalmaskodtak a bolgárok felett. Az 1186-os, majd az 1205-ös hadjárataik eredményeképpen lezárult a bolgároknak az Oka torkolatvidékén keresztül vezető nyugati kereskedelmi útja.

33 Az orosz csapatok támadásai meggyengítették a Volgai Bolgárország nyugati védőbástyáit, sőt fővárosukat, Bulgart is gyakran veszélyeztették. Minden bizonnyal ezért veszítette el a XII. században Bulgár régi jelentőségét s lett az új főváros a Cseremsan partján fekvő Biljar.

34 A bolgárok 1209-es rjazányi és 1219es usztyugi hadjáratai nem vezettek eredményre.

35 A Volgától nyugatra eső területek végleges orosz kézre kerülését az egyesült orosz csapatok 1220-as hadjárata biztosította be. A fő csapás a nyugati bolgár területek központja, Osel ellen irányult. A bolgár hadakra az oroszok súlyos vereséget mértek, Oselt pedig — bizonyára egy sor más várossal együtt — elfoglalták és lerombolták

36 Ez volt az oroszok legjelentősebb győzelme a volgai bolgárok felett, utána a Volgától nyugatra eső területeket és kereskedelmi utakat szilárdan a kezükben tartották. Kereskedelmi hegemóniájuk megerősítését láthatjuk abban is, hogy 1221-ben megalapították Nyizsnij Novgorodot.

37 Osellel egy időben, vagy a korábbi hadjáratok alkalmával elpusztult a többi jobbparti bolgár város is. A régészeti kutatások eredményei nem hagynak kétséget afelől, hogy ezek a városok még a tatárjárás előtt elpusztultak.

38 Ezt igazolta legutóbb az egykori Őseitől délnyugatra levő (Tatár SZSZK) Hulas ásatása, ahol IX. sz. vége — XII. századra keltezhető leletanyag került elő. A XII. század végén, vagy a XIII. század elején pusztult el a város valamilyen hadjárat alkalmával. A hódítók a város erődítéseit is nagyrészt lerombolták. A sánc egyes szakaszait a várárokba töltötték.

39 Ez a körülmény arra enged következtetni, hogy e terület új urai mindenképpen igyekeztek megakadályozni, hogy a bolgárok itt újból megvessék lábukat. Ezekben a hódítókban aligha láthatunk mást, mint az oroszokat, akik ily módon is biztosítani akarták a Volgától nyugafra eső területek feletti uralmukat. Minden törekvésük arra irányulhatott, hogy a jobb parton ne népesüljenek be újra az általuk elpusztított városok. A fentiek értelmében tehát mindenképpen el kell vetnünk annak lehetőségét, hogy Julianus 1235—36-ban valamelyik jobbparti bolgár városban járt. Az itteni legnagyobb 57