A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Németh Péter: Dienes István: Honfoglaló magyarok (Könyvismertetés) - Németh Péter: István Dienes: Die Ungarn um die Zeit der Landnahme (Buchbesprechung)

őshazából a Kárpát-medencéig vezető utat, majd pedig a korabeli Európába való beilleszkedésünk folyamatát vázolja fel a szerző. Az események sorrendjét időrendi táblázat vázolja, a gondosan összeállított irodalmi tájékoztató és a szöveg közti rajzok, valamint a képtáblák jegyzéke a szakirodalomban, a tárgyak alaposabb megismerésében ad útbaigazítást. A honfoglaláskori leletekről készített egyedülállóan szép rajzok Dienes ö. István grafikusművész keze munkáját dicsérik, melyekkel összhangban állnak Kónya Kálmán eredeti látásmódot tükröző fotói. Egy korszakot összefoglaló, vagy összefoglalásra törekvő munka természetes, hogy a tudományág, vagy a társtudományok valamennyi régi, a kritikák kereszttüzében is helytállt, és új, a frisseség erejével ható eredményét magáévá teszi. S bár a lényeglátás, az átfogóképesség is igazi tudóserény, mégis óhatatlan, hogy a kritikus fel ne tegye a kérdést: mi az az újdonság, amely csak a szerző sajátja? Nos, ebben a tekintetben is bővelkedik Dienes István könyve. A magyarság ősi hitvilágának, elsősorban az ongonkultusznak a felidézése, s régészeti leletekkel való igazolása, másrészt a honfoglalók művészetének, a palmettás stílusban fogant tarsolylemezeknek és hajfonatkorongoknak az elemzése az a két kutatási terület, ahol a szerző még a szakembert is meglepi új összefüggések felismerésével. Nem véletlen, hogy egyik legfrissebb dolgozatában is ez utóbbi művészeti kör alapos kifejtését választotta. [Dienes I., Honfoglaláskori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről. Folia Archaeologica, XXIV (1973) 177—214.]. Ugyanakkor érzésünk szerint nem kapott kellő hangsúlyt az a tény, hogy a honfoglaló magyarság történetének szilárd vázát számos megoldatlan kérdés tölti ki, azaz több helyen célszerűbb lett volna feltételes módban fogalmazni. így pl. a magyar őshaza kérdésében, a X. századi földvárak használatát illetően, vagy helyneveink felhasználásának dolgában. Ami a képi és a rajzi anyagot illeti, örülnünk kell annak a gyakorlatnak, hogy számos új darabbal találkozunk, amelyek tudományos közzététele még nem történt meg. Így a szakonyi temetőtérképnek és leletei rekonstrukciójának, a rakamazi sír rajzának, vagy a magyar társadalom felépítését bemutató összeállításnak, s még számos tárgynak, melyek legfeljebb múzeumok kiállításain voltak láthatók. De szabad legyen kifogással élni, amiért nem találjuk sehol sem a honfoglaláskori putriház alaprajzát, vagy a köznép egyszerű, de gyakran művészi igénnyel megformált ékszereit (pl. karperecek), akkor, amikor a könyv lapjain oly szépen írnak használóikról, a magyarság fennmaradását biztosító társadalmi osztályról. A kritikai megjegyzések bizonyára elmaradtak volna, ha a szerző csak a magyar olvasóközönséggel törődik. A könyv angol, francia és német nyelvű kiadásai a szöveg másféle formálását igénylik a történelmünkben járatlan, vagy csak felszínesen tájékozott más nyelvű olvasó részére. E sokféle elvárás jól sikerült megoldása talán Dienes István legnagyobb érdeme. Németh Péter 239