A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Szathmáry László: Magyarország honfoglalás kori népességének termete

Az a megállapítás mindenesetre elég megbízhatónak látszik, hogy a X. századi népesség jól differenciálható a termetbeli komponensek révén. Ez azonban úgy valósul meg, hogy a két nem struktúrája eltérő, tehát a nemek egyes embertani komponenseinek nincsenek komplementerei. ÖSSZEFOGLALÁS Tanulmányom a X. században Magyarországon élt népességek testmagasságának kérdéseivel foglalkozik. Az egységes metodika következetes alkalmazásával nyert rekonstruált termetadatok újabb lehetőséget nyújtanak a honfoglaló magyarság etnogenetákai kérdéseinek differenciált kidolgozásához. Az elvégzett vizsgálat kritikailag elemezte a paleoantropológiai termetrekonstrukció egyes kérdéseit. Lényeges szempont volt a vizsgálat során az archeológiai és az antropológiai feltételek számbavétele és a közlésre kerülő eredmények egységes rendszerbe foglalása. A kritikailag végzett kontrollvizsgálat szükségességét mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy az ide vonatkozó paleoantropológiai kutatások eltérő módszerekkel — számos hibaforrással — határozták meg és tették közzé a termetre vonatkozó vizsgálati eredményeket. Az említett metodikai heterogenitás, a korábbi kutatások korlátozott célkitűzéseiből eredő hiányosságok és ezáltal a szakirodalomba bekerült helytelen adatok indokolták a szintézisre törekvő elemzés elvégzését. A tanulmány a régészetileg hiteles közzétett embertani leletek alapján számított termetértékekre támaszkodik. Eredményeimet az alábbiakban foglalom össze: 1. A férfiak esetében BREITINGER (1938), a nők esetében BACH (1965) eljárásával a femur és a humerus legnagyobb hosszúságából határoztam meg az individáulis testmagasságot, illetve a népesség statisztikus termetparamétereit. Az ily módon megállapított termetátlag minden sorozat esetében a korábban végzett vizsgálatok alapján számított értékeket meghaladja. Az archeológiai feltételek szerint X. századinak igazolt férfiak új meghatározás szerinti termetátiaga 168,89 cm, amely az eddigi egyetlen összefoglaló értékelés (BARTUCZ 1938) eredményével szemben 5,25 cm-rel magasabb (a korábbi átlag 163,64 cm). A nők esetében ez az eltérés még nagyobb mértékű (8,84 cm). (Korábbi átlag — BARTUCZ 1938: — 152,50 cm. A szakirodalomban közölt eredmények szintézise alapján számított átlagos testmagasság a férfiak esetében 166,09 cm, a nők esetében 154,70 cm. A számított statisztikus paraméterek a termet rekonstrukciójának metodikai kérdéseit is felvetik. Nem valószínű ugyanis, hogy az irreálisan magas átlagértéket, valamint alacsony varianciát meghatározó BACH (1965) féle metodikával (amely az európai szerzők körében egyre nagyobb népszerűségnek örvend) a népességek struktúrája reálisan rekonstruálható. 2. A X. századi népesség termetkategóriánkénti megoszlása — MARTIN (1928) beosztását véve alapul — a magas termetűek dominanciáját mutatja. Ez a megállapítás a nők esetében a szembetűnőbb, ahol a már említett metodikai okok miatt az egyének több mint 80%-a tartozik ebbe a kategóriába. Az ismertetett eredmények lényegesen eltérnek a BARTUCZ (1938) által számított arányoktól, ö ugyanis a közepes és kisközepes termetűek dominanciáját hangsúlyozza. 3. A szakirodalomban közölt, többféle rekonstrukciós módszer alkalmazásával számított gyakorisági eloszlások a népesség struktúraképét jelentősen torzítják. 195