A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Szathmáry László: Magyarország honfoglalás kori népességének termete

A X. SZÁZADI NÉPESSÉG TERMETÉNEK FÖLDRAJZI RÉGIÓK SZERINTI ELEMZÉSE A különböző földrajzi régiók népességének termetét a korábbi tapasztalatok alapján csak a BREITINGER (1938) és BACH (1965) módszereivel számított értékek felhasználásával végeztem el. Az ország területét öt tájegységre osztottam, figyelembe véve az egyének számát és a területi megoszlást. I. Észak-Dunántúl; melynek déli határa a Balaton északkelet—délnyugat irányú vonala. II. Dél-Dunántúl. III. Északkelet-Magyarország; melynek déli határa a Duna-könyöktől kelet felé húzott egyenes. IV. Duna—Tisza köze. V. Tiszántúl. (Lásd a 6. és 7. táblázatot, valamint a 8. és 9. ábrát.) Minden tájegységen belül meghatároztam a népesség termetkategóriánkénti megoszlását, valamint a termetátlagot. Ezeket az eredményeket férfiakra vonatkozóan a 6. táblázatban és a 10 ábrán, nőkre vonatkozóan a 7. táblázatban és a 11. ábrán foglaltam össze. Az elemzés során kitűnik, hogy a nők a területenkénti megoszlásra nézve egységesebb struktúrát mutatnak, mint a férfiak. Ez a korábbiak során felmerült okokkal magyarázható, ami a BACH (1965) féle módszer differenciativitását csökkenti. A férfiak és a nők termetátiagát együtt értékelve jól érzékelhető, hogy az északdunántúli és a tiszántúli népesség testmagassága között van a leglényegesebb eltérés. A tiszántúli népesség termetátiaga mindkét nem esetében a legmagasabb. A férfiak esetében a két dunántúli csoport termete között nincs nagy értékű egyezés (bár a dél-dunántúli csoportra vonatkozó adatok reprezentációja minimális). Míg az észak-dunántúli népesség termetmegoszlása az északkelet-magyarországiéhoz, addig a dél-dunántúli népességé a Duna—Tisza-köziéhez áll a legközelebb. Mindkét esetben jól mutatja ezt a magas és a nagyközepes termetűek egymáshoz viszonyított aránya, amely elemzésünkben azért is lényeges, mert a gyakorisági eloszlások ezekben a tartományokban kulmináltak. A testmagasság átlagos értékei a fenti megállapításnak nem mondanak ellent. Mindebből arra következtethetünk, hogy a Duna két partján a X. században élt népességek számára a folyó nem szabhatott éles természeti határt. A tiszántúli csoport termetkategóriánkénti megoszlásához az északkelet-magyarországi közel áll, szembetűnő azonban a Duna—Tisza-közi népesség eltérő struktúrája. Ez utóbbi csoport helyzete a termetmegoszlást illetően igen érdekes, mert annak ellenére, hogy a vizsgált földrajzi régiók mindegyikével területi kontinuitás áll fenn, e téren kevés hasonló vonást találunk. Ennek okát feltehetőleg abban kell keresnünk, hogy a népességek bizonyos mértékű migrációja minden irányból könnyen elérhette a Duna—Tisza közét, s ezáltal a termetmegoszlás mindig a különböző komponensek be- és kivándorlási mértékétől függően alakulhatott. A nők esetében — metodikai okok miatt — kevés megbízható konklúziót vonhatunk le. Az észak-dunántúli és a tiszántúli csoport termetparamétereinek hasonlósága — a férfiak esetében tapasztaltakkal párhuzamosan — a nőknél is az északkelet-magyarországi népességen keresztül „valósulhat meg". A Duna—Tisza-közi csoport leginkább az északkelet-magyarországival, valamint feltehetően a dél-dunántúlival mutat szorosabb kapcsolatot — bár a termetátlag a férfiakétól eltérő módon ezen a területen a legalacsonyabb. 193