A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Novák László: A hagyományos paraszti gazdálkodás és a teherfhordás kapcsolata

zében pedig az ételt vitte több kilométeren keresztül. Az ebéd után nem ment haza, hanem a férjével dolgozott tovább szürkületig. A faihordás is az asszonyok gondjai közé tartozott. Az idősebb asszonyok sokszor panaszkodnak, hogy a súlyos teher alatt megroskadt a derekuk. Az aratásiból is kivették részüket. A marokszedéskor a hajlongás viselte meg a derekukat, a gabona szalmája pedig lemarta a kezük ujjairól a bőrt. A férfi aihol tudott, segített a feleségének a munkájában, azonban bizonyos munkák alkalmával (pl. a szántás, vetés, aratás, szólómuinkák — nyitás, metszés, permetezés, kötözés stb.) mégis elhatárolódik a két nem tevékenysége egymástól. Ugyanez az elhatárolódás a teherhordás alkalmával is megfigyelhető: pl. az ételt délben mindig az asszony vagy lánygyermek vitte a határba. A férfiak fát háton sohasem cipeltek, csak a szekéren fuvarozzák. A zsákolás már kifejezetten férfimunka. Általában a nehezebb munkákat a férfiak végzik, s a könnyebb az asszonyoknak marad. Kivételt képez a háti fahordás, amely a nehéz férfimunkákkal — pl. a zsákolás — vetekszik. Nóvák László 104