A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)
Erdész Sándor: Fehér kígyó a magyar néphagyományban
Gyöngyös-vidéki népmesében a juhász egy nagy kígyót megment a tűzhaláltól. A föld alá mennek, a kígyó apjához, a kígyókirályhoz. A juhász jutalmul megkapja az állatnyelv megértésének képességét, de erről nem szabad beszélnie, mert máskülönben meghal. Stb." Kakasdi mesében a juhászlegény kimenti a tűzből a vereshasú kígyót. Keblébe veszi és elviszi apja kastélyába. A kígyókirálynak gyémántkorona volt a fején. A juhászlegény jutalmul azt kéri, hogy a kígyókirály tanítsa meg őt az állatok beszédére. A kígyó rálehel, a juhászlegény elköszön és visszamegy a nyájhoz. Stb. 100 Csíkszentdomokosi változat szerint a szegény ember leemel az égő fenyőfáról egy fehértarajos kígyót. Később elmegy a kígyókirály kastélyába, melynek alja fehér márványkőből van. A szegény ember a kígyókirály szolgálatába áll, majd jutalmul azt kéri, hogy tanítsa meg őt az állatok nyelvén beszélni. A kígyókirály háromszor reáfuvintott a homlokára, melytől kezdve tudott beszélni az állatok nyelvén. Stb. 101 Baranyai (kákicsi) mesében a juhászbojtár kiveszi a kis kígyót a tűzből, hazaviszi a kígyókirályhoz. Jutalmul azt kéri, hogy értse az állatok beszédét. A kígyókirály rálehel, s ettől kezdve a juhászbojtár ért az állatok nyelvén. Stb. 102 A b70-es típusú magyar népmesékre jellemző tehát, hogy egy pásztor a tűzhaláltól megment egy kis kígyót, akit elvisz annak apjához, a kígyókirályhoz. A kígyókirály hegy tetején vagy föld alatt, várban lakik. A kígyókirály lehelet (esetleg varázsital, tárgy) által adja át az állatnyelv megértésének képességét. A (>70-es típusnak az a része, mely az állatnyelv megtanulását mint a kígyókirály ajándékát tárgyalja, a szomszédos népek mesekinesében is megtalálható. A német mesékben a hálás kígyó megtanítja a fiút az állatok nyelvére, úgy, hogy a szájába köp. 103 Egy orosz népmesében a vadász kimenti a kígyót a lángoló fatuskóról, akitől azt az ajándékot kapja, hogy megérti amit az állatok beszélnek és a madarak énekelnek. Ha erről másnak beszél, halálnak halálával hal meg. 104 A török népmesékben egy ember jól tart egy kígyót, viszonzásul megérti a madárés állatnyelvet. A titkát nem szabad elárulnia. E képességgel sok aranyhoz jut. 105 Egy román mesében egy szegény fiú a kígyó segítségére sietett, aki alatt a száraz fa már égett. Hazaviszi a kígyót. A kígyócsászár, a fia megmentőjét megtanítja az állatok nyelvére azzal a feltétellel, hogy ezt titokban kell tartania. 106 Katona a ()70-es mesetípuson belül egybeveti a délszláv és magyar változatokat, melyek között igen sok egyező vonás van. Arra a megállapításra jut, hogy a szerb fogalmaszás eredetibb, mint a magyar. 107 Liungman kimutatja, hogy görög, indiai és arab (ezeregyéj) indítékok alakítják ki ezt a mesét, amely egyaránt idodalmi úton és szájhagyományon keresztül ért Európába, s megtalálható már Petrus AlfonsinéA (1110 körül) és a Gesta Romanorumhan (13. század). Európában legjobban délkeleten és keleten terjedt el. 108 99 BerzeNagyi. m. 1957. II. 234.; Magyar Nyelvőr 111(1874). 227.; Keleti Szemle 11(1901). 52. 100 Dégh Linda: Kakasdi népmesék I. UMNGy VIII. Bp., 1955. 286. 101 Ortutay Gyula — Dég/t Linda — Kovács Ágnes: Magyar népmesék 11. Bp., 1960. 690. 102 B erze Nagy Jáyios: Baranyai néphagyományok II. Pécs, 1940. 67. 103 Bolte-Polivka i. m. I. 131. 104 A. N. Aj ariasz jeva: Narodnüje Russzkije Szkazki II. Moszkva, 1957. 282-283. 105 Eberhard — Boratav i. m. 62. 106 Ovidiu Btrlea: Antologie de prozä popularä epiea I —HI. Bucuresti, 1966. II. 426 — 440, III. 452 — 454.; Schullerus i. m. 49. 107 Lajos Katona: Zum Märchen von der Tiersprache. Keleti Szemle IT(1901). 52 — 54, 108 Liungman i. m. 189—190. 9(1
