A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Erdész Sándor: Fehér kígyó a magyar néphagyományban

forma, akárcsak .Dél- és Nyugat-Európában, a magyar nyelvterületen is általános, azonban nem mondható el, hogy nálunk mesévé fejlődött. Hazánkban a balkáni „kígyó ajándéka" (azaz minden nap egy darab arany) motívum ismeretlen, a „kígyó farka" motívum viszont csak közmondásként él. Úgy látszik, hogy ,,a gyermek és a kígyó farka" mesetípus a magyar nyelvterületen kettévált, s egyrészt hiedelemként, másrészt közmondásként él tovább. A házikígyó jellemző vonásainak felsorolásakor már tapasztalhattuk, hogy a magyar házikígiyó-kultuszt nem egy-két mese vagy monda alapján, hanem többszáz hiedelem-adatból tudjuk csak összeállítani. E sajátosságok egy része, például a házikígyó mint őrzőszellem, szerencsét hozó állat, kígyókirály stb., a német nyelvterületen hasonlóan, sőt intenzívebben él. A 285-ös mesetípus eredetével legutóbb Liungman foglalkozott.

75 Sorra veszi az irodalmi forrásokat Phylarchos-tól (i. e. III. század) kezdve a Gesta Romanorumig. Kimutatja, hogy szájhagyományban Babrios görög költő (i. sz. II. század) meséi éltek tovább, melyek variánsait a mai napig is elsősorban a délszlávoknál és a törököknél találjuk meg. Ugyanakkor ez a mesetípus, kissé változott formában Közép- és Észak-Európában is elterjedt. A délkelet-európai változatokban a kígyó megöli a gyermeket; Közép- és Észak-Európában viszont a kígyónak sohasem sikerül a gyermeket megölnie, hanem a szülők ölik meg a kígyót, melynek következtében a gyermek elsorvad. Az utóbbiakhoz tartoznak a cseh változatok is.

76 Űgy látjuk, hogy a magyar házikígyóról szóló elképzelések — az említett déli és nyugati hatások ellenére — sajátos színezetííek. Természetesen további kutatások pontosabban tisztázhatják — különösen a kígyó kettős szerepét, a háztól való küldését stb. tekintve — a magyar néphit házikígyójának, e sajátos mitikus fehér kígyónak jellegzetességeit. Fehér kígyó Az eddigiekben a fehér kígyóhoz fűződő hagyományokból a házikígyóhoz fűződő mondákat, hiedelmeket tekintettük át. A továbbiakban a mezőn, réten, erdőben élő fehér kígyóval kívánunk foglalkozni. A fehér kígyó ugyancsak mitikus állat, varázsereje van. A házikígyóhoz és a fehér kígyóhoz — mint az aiábbiakban látni fogjuk — más-más hiedelemkör kapcsolódik. A fehér kígyó hiedelemkörén belül szólnunk kell a fehér kígyó húsának fogyasztásáról, a fehér kígyó gyógyító erejéről és a fehér kígyóval való kincskeresésről. 1. A fehér kígyó húsa. Európa-szerte szélesen elterjedt hiedelem szerint aki a fehér kígyó húsából eszik, az minden állat beszédét megérti. Bornemissza Péter „Az ördögi kísértetekről" írott könyve mutatja, hogy ez a hiedelem hazánkban már a XVI. században is elevenen élt: Egy szolga titokban evett az ura ételéből és azon mosolygott, hogy mit mond a tyúk a fiának. „A ki kígyóból ételt főzött ós valaki abból evett, minden állatnak, madárnak, tyúknak, lónak, tehénnek a szavát megértette."

77 Szendrey 1805-ből származó adatot idéz, mely szerint: „Aki a fejér kígyónak húsát megeszi, vagy legalább annak csontjait szopogathatja, annak minden állatok, vadak, madarak, füvek, fák megszóllalnak."

78 A legteljesebb népi változatot Keleméren jegyezték fel: „A fehér kígyót egy 75 Waldemar Liungman: Die schwedischen Volksmärchen. Berlin, 1961. 34—35. 76 Václav Tille: Verzeichnis der böhmischen Märchen. FFC 34. Helsinki, 1921. 357. 77 Thury Etele: Bornemissza Péter könyve az ördögi kísértetekről. Ethn. 1913. 198. 78 tízendrey Zsigmond: A néphit fehér kígyója. Ethn. 1933. 162. 83