A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Erdész Sándor: Fehér kígyó a magyar néphagyományban

A) Egy gyermek titokban megosztja ételét a fehér házikígyóval. A kígyót cicuskának, pipinek becézi. A kígyót kéri, hogy neki is hagyjon az ételből. Játszik a kígyóval. B) A szülők meglátják a kígyót a gyermekkel. Cl) Agyonütik a kígyót, melynek következtében a gyermek meghal. C2) Mások tanácsára nem bántják a kígyót. A gyermeknek semmi baja sem történik. A német nyelvterületen a 285-ös mesetípus igen közkedvelt, itt a magyarnál kerekebb, teljesebb változatokat is találunk. A házikígyót nem tartják gonosz állatnak,

59 hanem szerencséthozó háziszellemnek, akit tejjel kell etetni és nem szabad megölni.

110 A kígyót néhol szentként tisztelték, mint az ősök szellemét. Etelékkel próbálták kicsalogatni a falból; ha evett belőle, szerencsét jelentett, ha nem, akkor úgy vélték, hogy szerencsétlenség éri őket."

1 A házikígyó — svájci és alsónémetországi felfogás szerint — kedves vendég a házban, ajándékokkal kell őt megnyerni, mert máskülönben minden áldás elkerüli a házat."

2 Xígy vélik, hogy a házikígyó — akárcsak nálunk — a falban, a küszöb alatt lakik. Ezért mondják, hogy: ,,Az ajtóküszöbön nem szabad fát hasogatni, mert a házikígyó alatta fekszik.""

3 Lippert írja, hogy ez a — mesékben és mondákban jelentkező — kígyóhiedelem tulajdonképpen az állatfetisizmus hitének maradványa.

04 A házikígyó tehát az ősnek a lelke, a ház, őrzőszelleme.

1

'

5 Egy alsónémetországi változat szerint a kislány együtt itta a tejet a házikígyóval; a szülők észrevették, a kígyót megölték, s a gyermek megbetegedett és meghalt. E mesetípus változatait Bolté — P oliv ka sorolja fel.

66 Balkánon ,,a kígyó és a gyermek"-mesét — mint Krausstó\ vett idézetben láttuk — ,,a kígyó farka" mesetípus első részeként ismerik. Megemlítjük, hogy a 285-ös mesetípus hiányzik a román, török mesekatalógusokból, orosz változatokról Andreyev sem tesz említést."

7 10. A kígyó hangja. A falban, küszöb alatt lakó kígyó a néphit szerint időnként hallatja hangját. Rendszerint éjjel „csörgő hangot ad", „csörög a falban" ezért a házikígyót „csörgőskígyó"-nak, vagy „csörgőkígyó"-nak is nevezik."

8 Másutt úgy tudják, hogy a házikígyó „füttyög" (Mikebuda), „fütyül" (Apagy, Bodony, Cigánd, Kisgalambfalva, íSalánk, Potyond), „fütyörészik" (Kisoroszi), „fütyöl éjjelente a falban" (Kiskapus, Olthévíz). A csörgő és fütyölő hang mellett másról is vannak adatok, így Vilonyán „kelepel", Tiszaszigeten és Verpeléten „kerepel", Hanton, ürosziban és Tácon „sípol", Ordacsehiben „kerreg", Ipoly tölgyesen „cserreg, kopog", Érszöllősön, Nemesvitán és Tiszacsécsén „ketyeg", Tiszasasqn „krityeg", Tyúkodon „motoz", Békéssámsonon „csiripel", Tibolcdarócon és Tiszaszigeten „kukorékol" a házikígyó. Bernecebaráti adat szerint a kígyó ,,a ház fa89 Will-Erich Peuckert: Deutsche Sagen II. Mittel- und Oberdeutschland. Berlin 1962. 157. 60 Wörterbuch der deutschen Volkskunde. Stuttgart, 1955. 671.; Bobért Cogho— WillErich Peuckert: Volkssagen aus dem Riesen- und Iser-Gebirge. Göttingen 1967. 18. 61 Ipolyi Arnold: Magyar mythologia I. (3. kiadás) Bp., 1929. 325.; Kóssa i. m. 278. 62 Jules Lippert: Christentum, Volksglaube und Volksbrauch. Berlin, 1882. 493. 63 Uo. 64 Ua. 491. 65 Ua. 492. 6ß holte-Polivka i. m. II. 459. 67 Adolf Schullerus: Verzeichnis der rumänischen Märchen und Märchenvarianten. FFC 78. Helsinki, 1928.; Wolfram Eberhard — Pertev Naili Boratav: Typen türkischer Volksmärchen. Wiesbaden, 1953.; N. P. Andrejev: Az orosz mesetípusok Aarne-rendszerü mutatója (Ford. Mándoki László). Bp., 1960. 38. 68 Bajna, Bátorkeszi, Bejcegyertyános, Ounapataj, Gyepűkaján, Koppányszántó, Miszla, Nemesvita, Nyúl, Pilismarót, Rábapaty, Zsámbok MNA. 80