A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Csallány Dezső: Rovásírásos emlékek a Kárpát-medencében

Az a rovásjeíéhez (б, 28, 48, 64, 76. sorszám), nincs mit hozzáfűzni, mert állandó jele a magyar (Margitsziget, Ladánybene), és a székely-magyar feliratoknak. A b, c, cs jele nincs meg. A d rovásjele (22, 33, 43, 60, 71, 78) hasonló a többi magyar rovásjelhez(Deszk, Klárafaiva, Hódmezővásárhely, Kunkerekegyháza). A 33 és 78. jel di összevonásnak látszik. Az e rovásalakja (2, 19, 31, 34, 41, 69), szögletes formában Margitszigetről, és a székely-magyarból ismert. Az ä alak (37, 40) valószínűsíthető, Tipray múzeumi segédőr rovásábécéje szerint (1876). Az / betű rovásformája nincs meg. A g rovásjele (4. sz.) azonos Tipray-féle és a besztercebányai ábécé hasonló jelével. A magyar rovásjelek közt még nem fordult elő. A gy, h jelei nem fordulnak elő. Az г rovásjele (11, 21, 36, 58, 73, 78), számos változatban a magyar feliratokon, azonos formában a Tipray-féle ábécében ismert. A j rovásjele azonos alakban (15, 23, 65), csak a Tipray-féle ábécében van meg. А к rovásjelnek (68) a székely-magyar rovásírásban, és az esztergomi feliratról ismert rombikus alakját, a Tipray-féle és a besztercebányai irattár rovás-ábécéjében látjuk viszont. Az l rovásjele (32, 38, 55, 75), egyedül a Tipray-féle ábécében levővel azonos. Az m jele (39), az idézett ábécékben, a felsőszemerédi feliraton és a székely-ii)agyar emlékeken jelentkezik. Az n rovásjele (3, 17, 18, 29, 42, 49, 50, 62, 70, 74, 77) ha cifrázott alakban is, de megvan az idézett ábécékben, a magyar és a székely-magyar feliratokon is. Az о rovásjele (9. sz.), a mezőberényi változatát mutatja, de rokon a Tiprayféle о jellel is. Az ó rovásjele (7, 16, 25, 45, 61, 65), egyedül a Tipray-féle rovásábécében felel meg ó hangnak, a székely-magyarban kivétel nélkül ö-nek felel meg. Ezért is hagytam meg mindkét lehetőséget. A magyar rovásírásban nem maradt meg ö jel, így a Tipray-féle ábécé ó jelére kell egyedül támaszkodnunk ellenőrzés hiányában. A p jele a feliratban hiányzik. Az r rovásjele (6, 8, 26, 46, 54, 67), a Tipray-féle ábécében és a besztercebányai betűsorban szerepel, a magyar feliratokon ezen formájában nincs meg, a székely-magyarban állandóan használt. Az s alakja (10, 13, 57) úgy az ábécékben, mint a magyar feliratokon is ismerni. A t rovásjele (1), mindenütt ismert. Az и és az ú rovásjele (51 és 12) egyedül a Tipray-féle és a besztercebányai ábécében van meg. Az utóbbi rovásjel a székely-magyarban м-пек felel meg. A v rovásjele (20, 30, 35, 52, 72), a Tipray-féle ábécében szerepel, a magyar feliratokon nem fordult elő, a székely-magyarban megvan. A z jelére itt nincs példa. A zs betű (63) rovásjelének analógiája a Tipray-féle és a besztercebányai ábécében van meg mint с jel. A tj ligatúrája (27, 47), a di (33, 78) ent (56) összevonásai máshol nem fordulnak elő. Kurt Bergsland megoldása, értelmezése, az enyémtől bizonyos mértékben eltér, csupán a Tipray Tivadar 1876. évi rovásábécéjének figyelembevételével értelmezhető jobban. Mint legterjedelmesebb magyar rovásírásszöveg, több rovásjel tekintetében gazdagítja ismereteinket. 144