A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Csallány Dezső: A száz év méltatása

A SZÁZ ÉV MÉLTATÁSA* 1868-1968 Nem könnyű több generáció múzeumi gyűjtőmunkáját, kiemelkedő eredményeit, múzeumunk küzdelmes éveit röviden vázolni. Ma már csak a száraz statisztikai adatokból, írásos jelentésekből, ismeretterjesztő közleményekből rekonstruálhatjuk nagynevű elődeink építő munkáját. A nyíregyházi Jósa András Múzeum: a Szabolcs megyei Régészeti Társulatból sarjadt ki, Nagykállóban, a megye régi székhelyén, 1868. december 1-én. A geszterédi ásatások eredményeképpen, a Régészeti Társulat megalapításának gondolata Jósa András főorvos agyából pattant ki, de báró Vécsey József akkori főispán tekintélye, hathatós támogatása kellett ahhoz, hogy a gondolat meg is valósulhasson. A minden szépért, jóért lelkesülő Vécsey: világotjárt, művelt férfi, tengerésztiszt, Miksa mexikói császár hadsegéde volt. Mint megyebeli ember, általános tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett az ellenzéki Szabolcs megyeiek előtt. 0 lett a Régészeti Társulat elnöke. Több régészeti levele jelent meg az Archaeológiai Értesítőben, amely folyóirat szintén ez évben 100 esztendős. Jósa Andrást a feltalálót, a kiváló orvost, a régészt, a múzeumalapítót, az ezermestert, nem lehet pár szóval jellemezni. Krúdy Gyula mint földi és kortárs, költői túlzással és színezéssel így ír Jósáról a Ferenc József-rend lovagjáról, amely kitüntetést a kolera sikeres megfékezéséért kapta: „Hóbortos és európai tudós, a nyírségi honfoglalók sírásója; a kiskirályokból való figura; röpke gavallér; legjobb orvos fél Magyarországon, kinek csodatetteit bizván zenghetné a lant; félig csodatevő fantom, félig elkésett lovag a régi duhaj Magyarországból; zsebkéssel operáló doktor; tudós orvos, ki lobogó hajjal futott kétkerekű kocsiján; rugalmas, ellentálló mint az agár és változatlanul egyforma, mint a nyírségi homok; bölcs és bolond volt, szent és hiszékeny magyar ember volt. Jósa András bátyámnál kedvesebb, eredetibb, értékesebb regényalak kevés járt még magyar talajon. Regényt kell írni róla, talán meg is írom majd egyszer..." De nem írta meg! Jósa András fél évszázadon át vezette, fejlesztette múzeumi gyűjteményét, egészen haláláig, 1918. szeptember 6-ig. Nyíregyházán halt meg 84 éves korában, 50 évvel ezelőtt. Mintegy 340 régészeti, múzeumi vonatkozású dolgozata jelent meg, ebből 32 országos kiadványokban. Irodalmi munkásságát 1958-ban állítottam össze. 70 hírlapi cikkét eddig 2 kötetben adtam ki. „Bronzkori halmaz leletekkel" foglalkozó posztumusz munkája a múzeumunk Évkönyvében jelent meg. Az 1868-ban megindult régészeti gyűjtőmunka nagy lelkesedést váltott ki a társulat tagjainál. 1869. év végén már 158 tárgya és 216 érméje, 1871-ben * A centenáriumi ünnepségen 1968. október 1-én olvastam fel Nyíregyházán. 7