A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)
Párducz Mihály: Szkítakori sír Tarpán
sunk. Ezek időrendi helyzete nem kétséges, a szkíta korba tartoznak. Ügy gondoljuk, hogy ennek alapján a leletet a legnagyobb valószínűséggel szkítakorinak határozhatjuk meg (i.e. 550—300). További meggondolás is a szkítakorra mutat. Ugyanis a füzesabonyi I. és III. sírokban talált phalerák hanyattfekvő, nyújtott helyzetű csontvázak mellől valók. Ezzel szemben Tarpán, mint láttuk a hamvasztásos temetkezés valamelyik változatára (urnás, szórthamvas) kell gondolnunk. A Hallstatt В legvégére és a Hallstatt C-re helyezhető füzesabonyi temető nem áll egyedül a korszak emlékei között. Épen Északkeletmagyarországra Patek Erzsébet állította össze legutóbb azon lelőhelyek jegyzékét, amelyek ehhez a körhöz tartoznak. Ez az ún. Mezőcsáti csoport, amelynek leletei részben keleti befolyás érvényesülését is mutatják. Egyebek mellett jellemző reájuk a nyújtott csontvázas temetkezések túlsúlya. 10 Ezzel szemben Tarpa egy olyan földrajzi régióba tartozik, amelyben a szkítakor idején a hamvasztásos temetkezés (urnás, szórthamvas egyaránt) uralkodó. Ügy tűnik, hogy ez a régió a Nyírmártonfalvát, Nyíregyházát, Tiszalököt összekötő vonaltól északkeletre eső területet foglalja magába. Ezen a területen eddig egyetlen ebből a korból származó (szkítakor) csontvázas temetkezést sem ismerünk. Sajnos egyetlen olyan lelőhelyünk sincs ezen a vidéken, amelyet szakértő kezek megfelelő módon tártak volna fel. Ilyen lelőhelyek lehettek volna: Tiszaeszlár, Tiszabercel, Кótaj, Nagyhalász, Nyíregyháza több temetővel (a Hunyadi utcában egyetlen csontvázas sír, de nem bizonyos, hogy ez szkítakori), Tiszalök, Nyirmártonfalva stb. így arra sem kaphatunk egyelőre választ, hogy a területen a szórthamvas és urnás temetkezések százalékosan hogyan oszlanak meg és egyáltalán a temetkezéseket milyen szokások kísérik. De az elmondottak nézetünk szerint így is a tarpai sír szkítakori jellegét erősítik meg. Ez a terület az, amely a szomszédos kárpátukrajnai Kustánfalvi kultúrával a legtöbb kapcsolatot mutatja. Ezt elsősorban a rokon, sokszor azonos formájú edények épen úgy elárulják, mint az a megfigyelés, hogy e terület szkítakori temetkezései a jellegzetes szkíta tárgyak szempontjából elég szegényesek. Bizonyos határig ez áll a Nyírség területére is. Egyaránt uralkodó Kustánfalván is a szórthamvas és urnás temetkezés még pedig gyakran mindkettő egy halmon belül. A halmos temetkezés a Kustánfalvi kultúra fő jellemzői közé tartozik. A Nyírségben ahalmok nyomát eddig kimutatni nem tudtuk. A kustánfalvihoz hasonló földből (illetve a Nyírségben homokból) emelt alacsony halmokat a talaj mezőgazdasági művelése már régen eltüntethette. De homokos területen a szól által mozgatott kötetlen homok el is boríthatta azokat. Sajnos a hiteles feltárások hiánya miatt azt sem állíthatjuk egyelőre, hogy nyírségi lelőhelyeinken megvoltak e azok a sírcsoportok, amelyek egy-egy nagyobb kustánfalvi halom alatt (pl. a III. halomban) találhatók voltak. 11 A tarpai halomsír, illetve esetleg sírok felbukkanása tehát az elmondottak miatt is jelentős. Feltárásuk a jelzett problémák miatt is igen fontos feladat. Kustánfalváról a halmok szerkezetét, bennük a sírok elrendezését jól ismerjük. Tarpáról ilyen adataink ezidőszerint nem állanak rendelkezésünkre, emiatt a párhuzamosítás ebből a szempontból nem lehetséges. 10 E. Patek: Präskythische Gräber in Ostungarn. MFMÉ 1966—1967 (1968) 2. 101—107 11 J. Böhm —J. Jankovich: Skythen in Karpatho-Russland. Praha 1936. 36. 84
