A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Patay Pál: A fényeslitkei rézkori temető

talpú korsókéhoz, funkciójuknak mind az életben, mind a temetés során különbözni kellett azokétól. Egyrészt sohasem tartozik hozzájuk fedő, másrészt egyaránt találhatók jobb, ül. bal oldalon fekvő, késsel ellátott, ül. anélküli csontvázak mellett, azaz egyaránt férfi és női sírokban. Fényeslitke azon temetők közé tartozik, amelyekből a csövestalpú tálak hiányoznak, ül. csak egy példánnyal vannak képviselve (60. sír). Az ilyen jelenséget megkíséreltem időrendi okokra is visszavezetni, vagyis arra, hogy a csövestalpú tál használata a javarézkor végére kiment a divatból.

65 A virágcserép alakú edények számos változattal vannak jelen a fényeslitkei sírokban. Megtaláljuk mind a hordószerű (pl. II. t. 3, 9), mind a csonkakúpos, vödörszerű változatát (pl. IV. t. 3), mind kisebb, mind nagyobb méretben is. A méretbeli eltérések — amint már említettem — valószínűleg a funkció terén mutatkozó különbséget is jelentenek, minthogy utóbbiak általában csak a női sírok mellékletét szokták képezni. Egyébként Fényeslitkén a nagyméretű virágcserép alakú edényeken belül gyakori a fazékszerű, kihajló peremű változat (pl. III. t. 1). A kisebb méretű edények közül kifejezetten jellemzőek Fényeslitkére, ha nem is fordulnak elő nagy számban (8., 29., 59., 60., 63. sír), az általam szűkének nevezettek. Összeszűkülő nyakú, kissé kihajló peremű edények ezek, amelyek másutt csak ritkán találhatók. A két nagy oldalfüllel ellátott bögre csak egy példánnyal fordul elő Fényeslitkén. Ennek talán az is oka lehet, hogy ez az edénytípus nem is annyira az igazi bodrogkeresztúri kultúrára jellemző, mint inkább a Dunakönyök és Budapest vidékén előforduló perifériális csoportjára. Megemlíthetjük még a fordított csonkakúp alakú kisebb merítőedónyeket, amelyek szintén ismeretesek a bodrogkeresztúri kultúra más temetőiből. A fényeslitkei temető leletanyagában perióduskülönbséget nem tudunk felismerni. Minthogy az ásatást megelőzően a sírok jelentős része — talán több is mint a fele — elpusztult, ezt a temető teljességében nem is áll módunkban ellenőrizni. Azt sem tudjuk elbírálni, hogy a temetőnek melyik részén kezdték el a temetést és melyiken fejezték be. Feltűnő azonban az, hogy a rézeszközök zöme (1 laposbalta ós 3 rézkés képez csak kivételt) az északi felében jöttek elő (a földkitermelés során meg nem figyelt ós be nem gyűjtött rézkések itt is lehettek). Ha abból indulunk ki, hogy a rézzel való ellátottság és így a törzs rézeszközeinek mennyisége valószínűleg az idők folyamán csak növekedett, úgy itt sejthetjük a temető fiatalabb részét, míg az általunk feltárt sírok zöme éppen a temetőnek idősebb részét képezné. Az a tény, hogy ellentétben a bodrogkeresztúri kultúra több más temetőjével (Pl. Tiszadob-Borziktanya, Pusztaistvánháza, stb.), amelyek leletanyagában elvétve a korai rézkorra (tiszapolgári kultúra) emlékeztető formák is találhatók, Fényeslitkén ilyeneket hiába keresünk, arra enged következtetni, hogy az általunk feltárt temetőbe a temetést nem is közvetlenül a javarézkor kialakulását követően, hanem csak annak folyamán kezdték el. A fényeslitkei temető, lelőkörülményeinek hiányosságai folytán nem volt teljes mórtékben kiértékelhető. Ennek ellenére az ásatások során új szempontok szerint tett megfigyelések, amint láttuk, lényegesen előbbre vitték a rézkorról és a rézkori társadalomról alkotott ismereteinket. PATAY PÁL 65 Patay P., HÓMÉ I. (1957) 39. 57