A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)
Patay Pál: A fényeslitkei rézkori temető
kis tűzkő penge., 70 cm mélységben volt. H. 4,6 cm. 2. Réz gyöngy. A 33. sír 5. sz. edényétől 60 cm-re D-re találtuk, így nemhihető, hogy a sírhoz tartozott volna. 3. Kőkés. A 36—37. és 50. sír közötti területen, 50 cm mélységben volt. Hegyével fölfelé állt a földben. Nem kizárt, hogy egy edény nélküli sír egyetlen fennmaradt mellékletét képezi. H. 8,8 cm. 4. Obszidián penge. H. 3,8 cm. Megásásának idejében a fényeslitkei temetőnek a rézkor kutatása tekintetében igen nagy jelentősége volt. Itt nyílt először alkalom arra, hogy egy temetőnek összes, földmunkákkal korábban el nem pusztított sírját feltárjuk. Ezáltal kiderült, hogy a rézkori temetők lényegesen több sírból állanak, mint amennyit addig egy-egy lelőhelyen megismertünk (pl. Bodrogkeresztúr 44, Jászladány 40, Pusztaistvánháza 32). Fényeslitkén a feltárt sírok száma (68) is már jóval felülmúlja ezeket, bár tulajdonképpen a temetőnek ez is csak egy részét képezi. A temetőtérkóp alapján viszont nagyjából meghatározható a temető eredeti nagysága. Figyelembe véve annak az agyagbánya területére eső és elpusztult, valamint a dűlőút helyén fel nem. tárható részét, a sírok teljes száma egykor a 150-et is elérhette. Beigazolódott tehát, hogy a korábbi temetőfeltárások nem voltak teljesek. Ugyancsak nagy jelentőséget kölcsönzött a fényeslitkei temetőnek az ott talált rézeszközök sokasága. Bár az innen származó ellentett élű csákányoknak és fokosoknak nem ismerjük a pontos lelőkörülményeit, az ásatás hitelesítette, hogy azok a bodrogkeresztúri kultúra temetőjéből származnak s így a jászladányi 18. sírban lelt ellentett élű csákány mellett ezek is bizonyították, hogy a nagyméretű rézeszközök az Alföldön ennek a kultúrának a hagyatékát képezik. Az, hogy az utolsó 15 év alatt feltárt újabb nagy rézkori temetők, mint Polgár-Basatanya, 10 Magyarhomorog-Kónyadomb 11 ós Tiszavalk 12 , a fényeslitkei jelentőségét némileg háttérbe szorították, annak az is az oka, hogy Fényeslitkén a csontvázak elenyószése folytán a megfigyelések sok tekintetben korlátozottak voltak, aminek következtében a jelenségek kiértékelése sem végezhető el teljes mértékben. Azonban még így is sok esetben az itt észleltek vezettek bennünket újabb eredmények felismeréséhez. A temető értékelése során először a temetkezési szokásokat tegyük vizsgálat tárgyává. A csontvázak elenyészóse következtében itt merülnek fel leginkább nehézségek. Mégis a bodrogkeresztúri kultúra hitelesen feltárt többi temetőjében tett megfigyelések és az azokból megismert szabályosságok figyelembe vételével főbb vonásokban e temetőt illetően is kialakítható a temetkezési szokások képe. Mint másutt, itt is.,zsugorított csontvázas sírok alkották a temetőt. Erre a néhány biztosan felismerhető eseten túlmenően a sírba tett edénymellékletek szélső távolsága által megadott méretek és a sírok zömében a mellékletek elhelyezkedése vallott. Kivételt képezett azonban a 4. sír, amelyben a feltárást végző Korek J. „kaleinált csontok "-at figyelt meg és gyűjtött be. 13 . i* , ; 10 B. Kvtzián I., The Copper Age cemetery of Tiszapolgár-Basatanya. (Bp. 1963.) 11 Dienes I. és Patay P. feltárása, 1961—66. A feltárás még nincs befejezve. — Patay P. MFMÉ 1964—65. 11—23. , * 2 Patay P.- feltárása, 1966—67. — Patay P., MFMÉ 1966—67. 49—55. Uő., FA XIX (1968) 9—23. . , .,,._ 13 Minthogy az 1949. évben feltárt sírok egyikében sem lehetett csontvázat felfedezni, az itteni temetkezéseket kezdetben általánosságban szórt hamvas ritusúaknak tételeztük 4,7
