A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Csallány Dezső: A magyar és az avar rovásírás

jelentésű. Itt úgy látszik már értelemvesztetten jelentkezik a szó és a „Késesek" céhjéhez fűződik. A feliraton különbséget tesznek az s betű két alakja között. Az es (2., 5., 9. jel) rovásjele: szög alakú, felfelé irányuló csúccsal, az is (17. és 8. sz. jel) esetében lefelé irányuló csúccsal ábrázolták. A rovásfelirat idejét a XIV. századra datálom, a felsőszemeródi rokon felirat XV. századra határozható meg, a ladánybenei kapcsolat ugyancsak XIV. századot mutat. * 10. A Tcunherehegyházi gyűrű rovásfelirata Szabó Kálmán 1932-ben Kunkerekegyháza határában Árpád-kori temetőt tárt fel. A 6. számú női sírban, kereteit rovásjelekkel díszített ezüst szalaggyűrűt talált hajkarikákkal együtt.

30 Mészáros Gyula megfejtette a rovásszöveget, de tévesen: „Hasonló-volt a világnak forgása" értelemmel, a kun nyelvből.

31 A fenti szöveggel én is átvettem a közlését, de a rovássor fordított volt.

32 A magyar rovásfeliratok ismeretében, újra foglalkoztam megfejtésével: 112. kép. A kunkerekegyházi rovásszöveg. A szöveg a magyar rovásírás szabályai szerint balról jobbra olvasandó. Előforduló rovásjelek: A 2. sz. jel az s betű palatális rovásjele. Gyakori a magyar rovásírásban. A 3. ós 9. számú rovásjel a t betű jele. Ismert. A4, sz. jel a b betű rovásjele. A ladánybenei feliraton megvan. Az 5. és 10. sz. rovásjel az n betű jele, mindkét irányú alakkal. A magyar feliratokon szerepel. A 11. számú jel а к betű rovásjele. A hódmezővásárhelyi, nagyszentmiklósi és a szentesi feliratokon találjuk meg. A 12. sz. rovásjel az i betű jele. Margitszigeten, Felsőszemeréden (8. sz. jel) fordul elő. Az 1. számú rovásjel a d betű jele, itt összevonásként id alakban van meg. Szinte minden feliratunkban változatokban szerepel. A 8. sz. jel az i + s jel betűinek összevonásából született, tehát az is rovás jele. A 7. számú rovásjel a j betű rovásjele. Ilyen formában még nem került elő. Talán a latin írásból alakították ki. A 6. számú jel összevonás, ad betűkre vonatkozik. Az összevonás a magyar rovásírásban még nem fordult ilyen alakban elő. Talán a latin D-hoi alakították ki, fordított elhelyezéssel. 30 Szabó Kálmán, Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei: Bibliotheca Humanitatis Historica, III, 1938, 32—33. 31 Mészáros Oyula, Rovásírásos kun nyelvemlékek: Népünk és Nyelvünk. Szeged 1936, 161—178. 32

Csallány D., AÉ, 1955, 81., 3. kép. 297