A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Molnár Mátyás: Adalékok Tompa Mihály Szabolcs-Szatmár megyei kapcsolataihoz

országban vívott háborújából hazatért, egy arany halacskát hozott leányának ajándékul. A királykisasszony kedvenc halacskáját egy éjszaka elsodorta a hirtelen kiáradt folyó. A király nemességet és egy falut igért annak, aki megtalálja. Élt ebben az időben a Tisza mentén egy szegény halász a fiával. A legény szerelmes volt egy gazdag lányba, ós naphosszat csak sóhajtozott, epekedett. Az apja, hogy dologtalan fiát megszégyenítse, maga ment halászni, s ím: az aranyhal akadt a hálójába. Fiával együtt felvitte Buda várába a királynak, aki megtartotta szavát. A nemesi levélben az ajándékfalu a Halász nevet kapta, és címerét két aranyhal díszítette. A község neve és címere örökre őrzi a szegény halász emlékét. A népregefeldolgozásból hiányzik az a népmesei elem, hogy a legény a saját küzdelme és győzelme révén jut el szerelme beteljesedéséhez. Itt a fiú magatartása kétségkívül passzív, ami ellentótben áll a népmesei hős általános tulajdonságával. Viszont a költő olyan fordulatot is adhatott volna a regének, hogy a szegény halászlegény a királykisasszony kezét nyeri jutalmul, — ezzel jobban szolgálta volna a mese korlátokat nem ismerő, a nép fantáziáját teljesebben kielégítő sajátosságát. A legény azonban hű maradt első szerelméhez, s e hűség ábrázolása nem kevésbbé értékes népmesei eleme a regefeldolgozásnak. Egészében tehát A halász és az aranyhal Tompa népregéinek a sikerültebbjei közé tartozik. Mi, szabolcsiak a monda fennmaradását is köszönhetjük Tompának: az ő költeménye őrizte meg a Nagyhalász nevének eredetét magyarázó mondát a „jövendő századoknak." Ma már csak a Tompa regéjére hivatkozva emlegetik,

90 hogy miért kapta az egykor királyi halászhely a Halász falunevet. Tompa népregéi közül szabolcsi még A két íjász. Ebben az idegen urak, a német gőg és elbizakodottság iránti ellenérzés is hangot kap

4 A költemény két Tisza menti község, a szabolcsi Vencsellő és a jobbparti, már Borsodba eső Kenézló nevének eredetét beszéli el. Hatalmas úr lakott valaha e tájon, kinek birtoka a Tisza mindkét partjára kiterjedt. Fiú örököse nem volt, csak egy gyönyörű lánya. Nap-nap után jöttek a kérők, köztük a német lovag, Venczel és a magyar vitéz, Kenéz, akik meg akartak vívni a lányért. Az apa kívánságára a viadal nyíllal történt. A Tisza két partján felállt vitézek közül előbb Venczel lőtt, de nem talált. Utána Kenéz nyílveszszője röpült, — egyenesen Venczel szívébe. így a szép leány a győztes Kenézé lett. Ott telepedtek meg a Tisza túlsó partján, ahonnan Kenéz lőtt, és lett a falu neve К e n é z 1 ő. Emitt, a szabolcsi Tiszaparton, ahonnan Venczel lőtt, az elesett német lovag kísérete épített falut, saza Vencsellő nevet kapta.

91 Figyelemre méltó a versben Tompának az a törekvése, amellyel megrajzolta a gőgös, öntelt, saját nemzetét magasztaló német lovagot. Már a bemutatkozásával is ellenszenvet ébreszt: Nevem Venczel, s az egész föld ösméri nemzetem; Békében, mint csatában, hatalmas hon fia Esdik lányod kezéért, megőszült dalia ! 0 Községünk hagyományai. A Szabolcs-Szatmár Megyei Útikalauz előkészítéséhez kiadott körlevélre beérkezett válaszok, 1964. Megyei Múzeumok Igazgatósága Adattára. 1 Vencsellő község lakosságának tekintélyes része valóban német eredetű volt. 258