A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Molnár Mátyás: Adalékok Tompa Mihály Szabolcs-Szatmár megyei kapcsolataihoz

is. Csupán két Tompa levél őrzi ennek emlékét, ezek azonban azért is érdekesek, mert utalnak a költő bíráló-segítő tevékenységére is, amellyel barátai irodalmi munkásságát kísérte. Kiss Áron két esztendővel idősebb volt Tompánál, s idejében és kedvezőbb körülmények között kezdte tanulmányait. Előbb Szatmáron, majd a sárospataki főiskolán tanult, itt ismerkedett és barátkozott össze Tompával. О azonban már 1843-ban Porcsalmán pap, s ide küldte Tompa mindkét levelét, amelyet levelezésükből ismerünk. Ezek azonban néhány évvel később, 1848-ban keltek, ekkor már Tompa is lelkészkedett, Bején. E levelek megírására az adott alkalmat, hogy Kiss Áron elküldte néhány versét Tompának bírálatra. Kiss Áron irodalmi munkásságát egyháztörténeti művei tették jelentőssé, azonban írogatott verseket is. Azokat a verseit, amelyeket Tompa a Kiss Áronnak írt levelében említ, 1939 elején küldhette el bejei barátjának. E versek egyike Tompának szóló verses üdvözlet volt, amint ezt a költő alábbi sorai mutatják: „Édes barátom! Felőlem emlékező becses soraidat mind versben mind prózában őszinte örömmel olvastam, a nekem szólókat emléktárczámba dugtam, a többit pedig Vahot Imréhez útnak indítám. Amazokban örömem telt, visszavivén engem a hajdani Bükki ház féle gondtalanul boldog diáki életbe, mellyet én akkor úgy untam és tán utáltam; most pedig olly szépnek látom, mert az idő némi bűfátyollal vonja be utánunk a multak tárgyait, mint a legkopárabb hegy is messziről kékes színben áll."

75 Tompa tehát igen szívesen fogadta a Kiss Áron verses és prózai levelét, amelyben felébresztették diákkori kedves emlékeit. A bennük említett Bükkiháznak egykor maga is lakója volt. A tulajdonosáról elnevezett és a kollégiummal szemben levő egy emeletes házban módos diákok laktak nevelőikkel, szolgadiákjaikkal. Tompa mint szolgadiák, később mint nevelő lakott itt, s első verskísérleteit itteni lakótársainak olvasta fel. Hallgatói között lehetett Kiss Áron is, aki szintén próbálkozott már ebben az időben is versírással, és több versét — amint arra Tompa is utal levele további részében — az akkor Nyelvmívi Társaság néven működő főiskolai önképzőkör lapja, a Parthenon is közölte. Tompa a most hozzá küldött versekre néhány bíráló megjegyzést tesz válaszában: „...verseidre nézve őszinte nyilatkozatom ez: a gondolatok okvetlen jók; hiszen hogy a költészetre, apád véréből is tehetséget szívtál, már a parthenonban megmutattad; hanem a technica néhol mutatja, hogy csak néha írsz verseket és nem mindennapi foglalkozásod. A verselési technica sodrából épen úgy kilehet menni mint a puskázás és tekézósből. Én remélem, hogy világot látandnak, ha csak azon helyek nem ütik el mellyek igen is egyéniek, s az olvasótól vagy nem értetnek vagy nem hatben megfordult, például Kemecsén és Cigándon. Már diákkorában, a Patakon kiadott Parthenon II. kötetében (1837) versei jelentek meg. (Könyek, A kelő naphoz, Napóleon, Merre a kor, Acsád, A szirti ház) 1838-ban fejezte be tanulmányait. 1843-tól porcsalmai pap, később — 32 éven át — esperes. A csekei Kölcsey-ünnepségeken mindig ő tartotta az egyházi szolgálatot, s az ünnepségekről tudósítást küldött a pesti lapoknak. Elete utolsó éveiben Debrecenben püspök. 75 Tompa Mihály levele Kiss Áronnak. 1848. február 2. TML, I. k. 64. sz. levél. 254