A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Molnár Mátyás: Adalékok Tompa Mihály Szabolcs-Szatmár megyei kapcsolataihoz

Tompa a Bónis-Pogány Karolina szellemének c. ódájában állított a lelkes nőnek barátságukhoz méltó emléket. A költemény 1857-ben jelent meg, de feltehető, hogy azt a költő Bónisné halálának évfordulójára emlékezve írta. Az asszony emléke iránti kegyeletét azzal is kifejezte, hogy az 1858-ban megjelent kötete sajtó alá rendezésekor ezt az ódáját helyezte versei élére. Bónisné fiatalon halt meg. Harmincnégy év! — s lelked megkérik — kesereg a költő a fiatal élet elmúlásán, majd megemlékezik erényeiről: betegeket gyógyító, árvát vigasztaló, nyomort enyhítő áldozatkészségéről. Szerető gondoskodása túlterjedt közvetlen környezetén, s — ahogyan Erdélyi János temetési beszédében mondta — véglehelletéig tartott. Alig két héttel halála előtt öt ezüst tallér felajánlásával sietett a Vörösmarty-árvák megsegítésére, annak a gyűjtési akciónak keretében, amelyet a Magyar Sajtó szervezett.

46 De nemcsak az egyes emberekért áldozott Bónisné, hanem a hazáért is. Jegyzeteiben ezt írja róla Tompa: „Forradalomkor a gazdag, ízléses úrhölgy minden ezüstjét összeszedte s beküldte a magyar kormánynak, C. (= Caroline) jegybetűt írván rá."

47 Ódájában így idézi e honleányi áldozatkészséget: Od' adtad a gyöngyöt, gyémántot, Az ezüstöt, az aranyat . . . Aki látott: tisztelt, imádott, 8 te élcesb 161 és gazdagabb! Bónisné nagy műveltségével is kiemelkedett kora asszonyai közül. Erdélyi János így emlékezett meg erről: „Ha általában kellően műveltnek lenni erény, illy műveltségre jutni éppen dicsőség". 48 Tompa így móltatja nagy műveltségét és irodalomszeretetét: Értetted a láng észt müvében, Erezted a költő dalát! Végül hitet tesz arról, milyen ösztönző hatással volt költői munkásságára az a tudat, hogy van, aki értéssel és meleg szívvel fogadja a verseit, hogy van, akinek énekeljen: Lantomnak is bús zöngelmében Kedved tölt, s azt meghallgatád ! Boldog valék, hogy megragadtak Oh dicső! annak hangjai . . . Én birtam volna egy-magadnak Éltem végéig dallani ! Szólnunk kell Tompának még egy verséről, amelyben barátnője egyik kedves halottjáról emlékezik meg. Bónisné a költőnek írt levelében azzal a kérleléssel is igyekszik őt látogatásra bírni, hogy „nézze meg szegény Tercsi 46 Bónis Pogány Karolina felajánlása. Magyar Sajtó, 1855. dec. 11. Az akciót Deák Ferenc indította el. 47 TML, II. k. 529. o. 48 Mit várhat a nőtől ház, haza, egyház. Emlékbeszéd, melyet néhai dicső emlékezetű Bónis Pogány Karolina asszony felett Nagyfaluban dec. 20. 1855. elmondott Erdélyi János. Sárospatak, 1856. 16* 243