A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Sz. Muraközi Ágota: A magyar parasztfestők és a népművészet viszonya

kiszolgáltatottjai lettek az olcsó üzleti szellemű hírverésnek, áldozatokká váltak és sohasem találták meg helyüket a társadalomban. A falut odahagyták, a város nem fogadta be őket. Az őstehetségekként felfedezett gyengébb képességű alkotók, belebuktak őszinte vállakózásukba, válságba jutottak. A paraszti életformát már nem tudták vállalni, az elhagyott közösség sem tekintette őket parasztoknak, saját magukat is inkább művészeknek érezték, mint parasztoknak, meghasonlott emberekké váltak. Alkotói bizonytalanságuk, hiányos technikai készségük és nem utolsó sorban a könnyebb megélhetés vágya juttatták el némelyiküket a giccsfestéshez. Nem kaptak megértő, irányító kritikákat. Az őket körülvevő gáttalan lelkesedés éppen olyan ártalmas volt, mint a fanyalgó, esztétizáló, a magas művészet technikai fogásaiban való járatlanságukat felhánytorgató, kevés megértést tanúsító kritika. A hagyományos parasztművészet rangos produktumain csiszolódott paraszti ízlés ekkorra már eltűnt. A válságba került falu kultúra éhségét, művészi igényét a városból áradó sekélyes ízlésű vásári termékek elégítették ki. Vásárokon, búcsúkon nagy keletje volt a képárusok rikító mázolmányainak és a históriások rémtörténeteinek.

14 A KOLLEKTÍV MŰVÉSZET ÉS AZ INDIVIDUÁLIS MŰVÉSZET A paraszttehetségek tömeges jelentkezése a 20-as évektől sajátosan tükrözi a hagyományos paraszti élet felbomlását és a parasztság társadalmi fejlődésének szükségszerűségét. A paraszti kultúra hosszú évszázadokon át nem volt szerves kapcsolatban a felsőbb osztályokéval, így nem fejlődhetett együtt sem a nemesség, sem a polgárság kultúrájával. Elsősorban a parasztság osztályhelyzete, földhözkötöttsége és az ebből adódó szemléleti különbségek akadályozták, hogy bekapcsolódhassék a renaissance óta rohamosan fejlődő európai művelődés, szellemi tudatosulás ütemébe.

15 A paraszti kultúra hagyományőrző volta a paraszti szemlélet konzervativizmusa szükségszerűen következett a paraszti gazdálkodás és társadalom lassú fejlődéséből. A kapitalizálódás eredményeképpen alakult át a hagyományos paraszti életforma, a változatosabb növénykultúra megteremtésével, az istállózó állattartással. A belterjesebb gazdálkodás az asszonyokat és gyermekeket mind nagyobb mértékben vonta be a termelő munkába. Ezzel együtt kezdtek áttérni a maguk készítette igényes művészi népviseletről, bútorokról a vásári, gyári készítésű homikra, ami a fejlődő gazdaság adta biztonság következtében vásári fényűzéssel párosult. A paraszti fejlődés, amely nem tudta alapvetően megváltoztatni mezőgazdaságunk elmaradottságát, kiélezte az osztályonbelüli ellentéteket. A század végére tovább emelkedett az agrárproletárok száma, s ezzel a munkanélkülivé váló tömegek aránya. Idegen tájak, a város csábította a paraszti nyomor elől menekülőket. A parasztok szívesen küldték gyermekeiket mesterséget tanulni, hogy legalább utódaik emelkedjenek ki a paraszti sorsból. 14 Takács Lajos: Históriások, históriák Bp. 1958. 15 Ortutay Gyula: Kis magyar néprajz Bp. 1958. 99. 188