A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Csiszár Árpád: Szemmelverés és igézés

A fenti adatok egy egy mozaik darabkát jelentenek Gergelyiugornya és környékének a szemmelveréssel és igézessél kapcsolatos néphitéből és rítusaiból. A 33 adat nem csak a megnevezett 33 adatközlő gondolkodását és hitvilágát tükrözi. Megkérdezésük minden esetben társaságban, a család és sokszor a szomszédok és ismerősök körében történt, ott beszélgetés alakult ki és az adatközlő tulajdonképpen csak az együtt levők közös, idevonatkozó ismeretanyagát foglalja össze. Rajtuk kívül még nagyon sok embert kérdeztünk meg, akik hasonló részleteket mondtak el, úgy, hogy az adatok általánosan ismert, nagyobb, vagy kisebb részletességgel gyakorolt hagyománynak tekinthetők. A megkérdezettek életkora változatos. A legfiatalabb 22 éves. Mindnyájan hisznek a szemmelverésben és végeztek el ezzel kapcsolatos cselekményeket. Nem téveszthet meg az, hogyha múlt időben beszélnek, hiszen életükben abban az időben volt probléma a szemmelverés, amikor kis gyermekeik voltak, akkor sírt a pici gyermekük és akkor próbáltak segíteni maguk, vagy vették igénybe a mások segítségét, akkor tanulták meg a magyarázatokat a hozzáértőktől. A megkérdezett férfiak, bár nem vettek részt magukban a cselekményekben, közvetlenül látták azokat. Ezekbők a mozaikkockákból szeretnénk összeállítani a teljes képet, a tüneteket, amelyek körül a szemmelverés és igézés néphite kialakult, a veszedelem elhárításának, a gyógyításnak a teljes rítusát, illetve az egyes elemek közötti belső összefüggéseket. Az összeállítás előtt megemlítünk még két régebbi adatot és rövid összefoglalást területünkről a témával kapcsolatban. Az egyik közel 200 éves, egy szerző neve nélkül nyomtatásban megjelent népi orvosi könyvből való.

34 „Néha forrózást szenved a gyermek, elsárgul, feje fáj, szemei beragadnak... A forrózás igézetnek is neveztetik. Oka ennek... külsőképpen a napnak melegsége, néha pedig per effluvia az ártalmas szemek sebes tekéntete. Ez okbul némely ember nem merészli bátran a kisded gyermeket nézni. Hogy a nyavalya ki ne rontsa, melynek jele, hogy a gyermek retteg, tégy az említett füvekhez Basa-rosa gyökeret, vagy fagyöngy levelet. Továbbá égett borral, sóval, savanyú kovászt öszve gyúrod is, használ... Vagy három, négy eleven szenet vess egy pohár tiszta vízbe, add innya, ortzáját is lehet azzal mosni. Ez az ital a belső forrózást eloltja, a külső mosás pedig a pórusokat, az az a testen levő lyukatskákat megnyitja, ezután a gyermek könnyebben elaluszik." Füstölni is lehet a fejét Szent László aszalt füvével." Ebből a közlésből csak annyit jegyezhetünk meg, hogy a szemmelverés, mint gyermekbetegség és vele kapcsolatban a szenesvizezós ós füstölés ismeretes volt. Egyéb adatainak nyoma sincs sem az alig száz évvel későbbi Lehoczkynál, sem a mai öreg adatközlőknél. Más betegségekkel keveri össze a tüneteket és gyógyfüves orvoslást ajánl. A másik ismertetés és összegezés 1881-ből Lehoczky Tivadartól való.

35 „Az újszülöttre nézni nem tanácsos, könnyen megigéztethetnék, azért előbb köpködnek. . . Igézés alatt a nép azt az állapotot érti, midőn csupán megpillantás által valaki mintegy megbűvöltetik, nyugalmától megíöszttatik. Innen, hogy valami szép, vagy meglepő meg ne ártson, mondani szokás: Az igézet ne fogjon. A szemtől jövés által az ember teste mintegy a szemből kisuMáramarosi Gottlieb Antal kiadásában. 1782. A Vásárosnaményi Tájmúzeum könyv tárában. 48. lap. Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye monográfiája II. kötet 255. 1. 168