A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Magyar Kálmán: A nagykállói vár XV. századi pecsételt kerámiája

századra helyezi a leletek főtípusát, amit a Magyar Művészetben írott cikké ben

30 is megtartott. A Révai Testvérek Irodami Intézetének levele azonban már XIV. századinak említi.

31 Kiss Lajos válaszában átvette ezt ós szintén ebből a korból származtatja. Bárányné 0. Magda is egyértelműen a XV. századi keltezés mellett foglalt állást.

32 Legújabban 1967-ben Parádi Nándor XV. századinak véli a főtípust.

33 Végül Németh Péter az alispáni jelentésben szereplő sárga darabhoz hasonló nyirbogdányi fekete színű pecsételt darab alapján szintén XV. századinak tartja. A műhelykórdést illetően 1926—28-ban szerepelt Bécs.

34 Höllrigl József 1931-ben Bécs mellett Pozsonyból ós Óbudáról említ analógiákat. Az ő véleménye alapján a főtípus motívumkincsének vizsgálata kapcsán Bárányné O. Magda is a szíriai eredetet vallja.

35 Jól látható mind a keltezést, mind a műhelyt illetően, hogy elég tág határok között mozogtak a kutatók. Ez a bizonytalanság a vizsgálat pontatlanságából, az anyag rossz megfigyeléséből is eredt. Kiindulópontul kell vennünk a megfigyelések hitelességének vizsgálatánál tehát azt a kérdést is, hogy melyik kutató leírása hogyan, milyen módszerrel készült. 1926-ban a már többször említett jelentés érdekes alakú, fekete színű edényjiek nevezi, melynek talpa feltűnően kicsi ós csőszerű, felfelé haladva bővül derekán öblössé. Öblén a fül alsó irányában széles mezőben körülfutó állati alakokkal díszítve. Az állatok fölött és alatt csillagok vannak, a mező felső része csipkés.

36 A leírás csak megközelítőleg pontos, hiszen az ábrázolást nem próbálja megfejteni. Kiss Lajos levelében a „nagykállói" lovas edényről beszél a minták megfejtése alapján.

37 Ebben az évben a motívumkincs magyarázatát, megfejtését elhagyó Höllrigl József leírása szerint; anyagát, mind alakját tekintetbe véve a bécsi leletből ismert ajakos poharakhoz áll legközelebb. Ez a megfejtés is részleges, de a levélbe több aligha kerülhetett volna.

38 Az 1931-es dolgozatában

39 Höllrigl József fekete színű, keményre égetett, vékonyfalú, 14 cm magas, füles kis korsónak nevezi a főtípust, amelynek szájnyílás pereme sajnos letörött, úgyszintén füle is. Duzzadt teste nemes íveléssel megy át karcsú talpába, jellemző alakja a XIV—

XV. századi ivóedónyeknek. Anyagukban is hasonló edényeket a pozsonyi, óbudai és bécsi leletekből ismerünk, amelyek csupán hornyolással díszítettek.

40 A motívum megfejtésevei illetőleg elemzésével is részletesen foglalkozik. Az ún. kisvárdai korsót azonban nyakának két enyhén kiemelkedő dudortagján és fülének törése alatt vízszintesen futó négyszeres rovátkáján kívül, ez utóbbi rovátkolás fölött, vagyis az edény hasán 2 cm széles domborműves szalag övezi. 30 Höllrigl J., i. m. 31 Ld. JÁM Régészeti Adattár, 1938. 32 Bárányné, О. M., i. m. 33 Parádi Nándor szóbeli közlése. 34 Ld. a 6. jegyzetet. 35 Bárányné, О. M., i. m. 36 Ld. a 6. jegyzetet. 37 Ld. a 13. jegyzetet. 38 Ld. a 15. jegyzetet. 39 Höllrigl J., i. m. 40 Uo. 102