A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)
M. Muraközi Ágota: A lidérc a nyírségi néphitben
A LIDÉRC A NYÍRSÉGI NÉPHITBEN A szakirodalomban, az anyagközlésekben gyakran találunk lidércre vonatkozó adatokat. Az ember- és természetfeletti lényekkel foglalkozó elemző tanulmányok mindenütt említik a lidércet. 1 Néphitkutatásunkban azonban mind ez ideig nem látott napvilágot olyan összefoglaló munka, amely a lidérc alakjához fűződő képzetkör tisztázását tűzte volna ki céljául. Mennyiben szeretnénk továbblépni jelen dolgozatunkban a hiedelemkutatás e területén? Anyaggyűjtésünket Szabolcs-Szatmárban, szorosabban véve a Nyírségben végeztük, mintegy harmincnégy község természetfeletti lényekkel kapcsolatos hiedelmeit jegyeztük le. Ez a módszer lehetőséget adott arra, hogy megállapíthassuk, a lidérc köré fűződő képzetcsoport egyedi vonásait, területisajátosságait, s nyomon követhessük a képzetek keveredését. Nem csupán a babona-elemeket gyűjtöttük össze, hanem ahol alkalom kínálkozott, a hiedelmekből szőtt történeteket magnetofonszalagon is rögzítettük, így az epikus műfajjá alakulás néhány szép mozzanatát is sikerült megragadnunk. Adatközlőink sok esetben elbeszélésük belső hitelességét a színhely, a szereplők megnevezésével is igazolják. Magnetofonszalagok őrzik előadásuk lendületét, hajlékonyságát, amely egyben elárulja a beleélés fokát, a babonás élmény hatóerejét. Területünkön még ma is hálás témának bizonyul a hiedelmek gyűjtése. Annak ellenére, hogy a parasztság régi kultúrája, szokásrendje, társadalmi szerkezete nagy átalakuláson ment át, mégis a hiedelmek tovább élnek az idősebb generáció ajkán, érvényükbe vetett bizalmuk, a múlt babonás gyakorlatából táplálkozik. A televíziónéző, modern mezőgazdasági gépeket ismerő parasztemberek magyarázgatták előttünk, hogy gyermekkorukban milyen nagy hatalmuk volt a rontó szellemeknek, boszorkányoknak, lidérceknek az emberek felett. Az unokákban — a felszabadulás óta felnevelkedett fiatalokban —, már nyoma sincs ennek a lelki fogékonyságnak, bár egyikük-másikuk számon tartja az öregek tudományát, s jelenlétünkben biztatták is nagyapjukat a csodás történetek, babonaságok elmondására, de mint „mesét", kitalált történetet hallgatták végig az elbeszélést. 1 Sándor István, A magyar néprajztudomány bibliográfiája 1945—1954. Bp. 1965. 221—226. Irodalmi feldolgozások: Tamási Áron, Jégtörő Mátyás-ában, Kolozsvár 1936. egy tojásból kikelt madár rendkívüli bonyodalmakat okoz, megmutatja a kincs helyét. Krúdy Gyula, Álmoskönyv-ében Bp. 1966. az Álmok, Babonák fejezetében olvashatunk a lidércről. Szendrey Zsigmond, Nepbabonák Jókai műveiben: Ethn. XXX. 1929. 115; Barát Endre, Lidérc Bp. 1966. 183
