A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)
Csallány Dezső: A nagyszentmiklósi aranykincs rovásfeliratainak megfejtése és történeti háttere
Magyarországon beszélt török nyelvjárásokban keresendő. 81 De Ajtony és Bojla név kapcsolatának keresése téves irányba vitte. Értékesek László Gyula kérdésfelvetései, időrendi megfigyelései a nagyszentmiklósi kinccsel kapcsolatban. Az ő dolgozata az egyetlen, amely a darabok egy részének keltezését helyesen, a magyar pénzveréssel való azonosságok alapján, a XI. század első felére határozza meg. 82 Igazolja ezt az о rovásjele is, amelyet а с betű helyett vertek ki. 29. „A Gyulák nemzetsége dél-erdélyi szállásterületét teljesen elvesztette, s^ Gyula fiai Bója (Baja) és Bonyha Baranya megye vidékén, részben az Arpád-nem szállásterületéből kaptak kárpótlást. A krónikaíró tőlük származtatja a baranyai Kán nemzetséget. 83 így érthetővé válik, hogy a Duna két oldalán (Bodrog és Baranya vármegyében) található Boya^Baya személyes helynevek, amelyek Gyula nemzetségéhez tartoztak, miért rovattak fel a nagyszentmiklósi edényekre és miért kerültek a Gyula nemzetséghez tartozó Csanádhoz. Csanád neve egyébként Pest megye sík területén is fennmaradt helynévben. 84 30. Ajtony-, és Tétény-Zsombor-nem törzsfői oroszlános címerein megjelenik a nyílhegy = ok, a törzsi jelkép, a török származás és a török rovásírásrendszer emlékeképpen. 85 31. Helyesen látja Györffy György is, hogy a nagyszentmiklósi kincs a türk nomádállam utolsó hagyatéka. 86 32. A munka értékelése után jöttem rá, hogy az 5. számú korsó és a //. számú pohár rovásszövegében az ng rovásjel nem palatális, hanem veláris hangkapcsolatú, így helytelen az Engid's és S e ng olvasatunk. Tehát a rovásjel ng 1 olvasata n a g. Az 5. sz. korsó feliratának vonatkozó névalakja: nag-idis. Az első része nag = ,nagy'szóval (lásd Noglok = Nagylak, Nog-falú = Nagyfalú helyneveket, a kora-Árpád-kori oklevelekben); a második része idis. Az idi török szó, azonos az ,úr' szavunkkal. Együtt: nag + idis = nagyúré, az értelmező szótárak szerint. Az 5. sz korsó második rovásszövegéből tűnik ki, hogy az előző, ,nagyúr' jelentésű szó kire vonatkozik. Nem Elbek, Ilbek vagy Elybek ~ Ilybek személynév szerepel itt, hanem ismét egy történeti földrajzi személy- és helynév bukkan elénk Bodrog vármegyéből: Elye ~ Ilya néven (Györffy, i.m. 720. lap). Ilya, Három-, Egyházas- Ilya~Elye, 1339-ben maradt meg először okleveleinkben. Ilya~ Elye-\-bek — bég volt a ,nagyúr'. A 11. számú pohár „Seng" feliratát is a veláris hang figyelembevételével kell magyaráznunk: Sanag-nsbk. Ezzel a névvel a 8. sz. csésze feliratán már találkoztunk Zanád ~ Sanád névváltozattal. Az olvasatok között Zanagh alakban is megvan (Györffy, i.m. 869—870. lap). A 10. sz. csésze b) rovásfeliratát sapak-пеьк olvastam. Helyesbíteném kell sí Györffy, Tanulmányok, 108. »г László: Folia Arch. 1957, 141 — 152. 83 Györffy, Tanulmányok, 21. 8i U. ott, 155. «5 U. ott, 4. 8в U. ott, 118. 66
