A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

M. Muraközi Ágota: A lidérc a nyírségi néphitben

— Eridj, hozzál nekem a nagyvilágot! Vagy: — Ezt, meg azt! Olyat, amit teljesen lehetetlen vót. így aztán megszabadult a gazda a lidérctül. „Például mit kért tőle?" Hát például kért, hogy hát: — Na, mostan nekem reggelre merd ki a Tiszábul a vizet! Hát eztet mán nem tudta. „Mivel merje ki a vizet?" Hát mán ő áztat tudta, hogy mi kéne hozzá. Kanállal vagy satöbbivel. Ilyesmi feladatokat adtak neki, hogy amit nem tud megtenni. És így osztán ő bosszúságába otthagyja a gazdáját. Majd aztán megint esetleg kerül egy gazdája, aki felveszi, mint egy kis elázott csirke. Hazaviszi nagy örömmel a feleséginek. — Néz csak mama, itt van egy kis csirkét hoztam! — Aó szegin, szegin! Tegyük a melegre! Hát ahogy feltették a melegre a kandallóra, eccer csak a kis lidérc azt mondja: — Hopp! Maj leestem! Elkezdte ott szunyókálni. Akkor niztek nagyot, hogy micsoda ez? — Hiszen ez valami, beszélni is tud! Amint így több szavakat is megsejtettek tülle. Hát aztán rájöttek, hogy lidérc. Mán gondolták a régi öregek. Ez is osztán hordatott vele valamit. „Mit kértek tőle?" Hát egyelőre holmi gabonát vagy búzát, ami legjobban szükséges vót. Azután pénzt is fokozatosan. Ugy, hogy ezek is meggazdagodtak. De ennek is éppen olyan módon, már hallották, hogy hát ettül másképp nem lehet leválni, mer bizon mán a gazda is nagyon soványodott, mer mindig vele kelletett hálni, akar kellett, akár nem. Nahát így szerettek vóna tülle megszabadulni. Másképp nem tudtak, csak ilyen módon ők is, hogy csak a keresztútra kivinni. És olyasmit kívánni tülle, hogy amit már ő teljesen nem tudott megcsinálni, mint az elődjével. Más megyékben hallottuk, hogy hát talán vót neki lidirce. Osztán ezer gazdagodott meg valamikor ü. Valamikor Csengeri Kálmán is hát nem nagy birtokos vót, de oszt utoljára lett vagy hat-hétszáz hold födje. Hát mán arra is rámondták valamikor, hogy hát lehet, hogy van neki, vagy vót neki lidirce. Lakott egy Donics nevezetű nálunk. Hát kisebb gazdaember vót. De azér így van, mer a felesége olyan beteges is vót, meg miegymás. Hát rámondták arra is, hogy lehet, hogy van neki talán lidérce. Hát osztán ezek a családok osztán el is menekültek a Benkő bokorbul. Másfele, más világon, más földeken vettek. Na, de ezt csak így hallottam. II. Hallottam, hogy az ilyen régi elátkozott pénzek mán nagyobb összegbe aranyak vagy ezüstök voltak, akik hát mondjuk, hogy nagyobb értékbe vótak eltéve. Hogy ezek talán minden hét esztendőben ilyen gyertyavilágnyi formában jelennek meg. Háromszor egymás után felvillannak. Aki ezt a kis világosságot meglátja és közelben van hozzá, akkor bár zsebkendőjit, vagy késit vagy pipáját vagy kalapját odalöki, akkor olyan marad a fődbe. Ha pedig a zsebibül vesz ki valamit, akkor egy méterre 191