A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

Farkas József: Bakos Ferenc a mátészalkai parasztorvos

A. szatmári részeken igen sok ilyen, kisebb-nagyobb paraszt egyéniség található. (Lukács Ferenc csontrakó, Ópályi; özv. Juhászné kuruzsló Nagyeesed; Bibliás Szász Sándor sebész, Tarpa; stb. Az Ecsedí láp környéki, a Szamos és Tiszahát népének képviselői. A régi generáció már elhalt, az új pedig már túlhaladta a régiek képzeletvilágát. Ezek a megmaradt egyének képviselik a multat, de az ő világukban is már sok esetben betör akaratlanul is az új. Természetesen az új generáció sem mentes a múlt hatásától, mindenütt találunk még régi motívumokat, de ezek a régi motívumok már összefüggés nélkül, sok esetben tudatlanul, csak formailag maradnak fenn. A paraszti társadalomban végbemenő változás, fejlődés alakítja az egyes alakok, kuruzslók, orvosok, világát is. Az „ősi mag", az öröklött tudásköre mindjobban szűkül, veszít tartalmából, új értelmet kap, újabbakkal keveredik és az új a legtöbb esetben a misztikus világtól távolodik és a realitások felé tart. Ha megvizsgáljuk Bakos Ferenc gyógyító egész tudását, azt látjuk, hogy ez az. anyag két nagy csoportra osztható; a hagyományos tapasztalati gyógymódokkal keveredett varázsló eljárásokra és a modern orvosi gyakorlatból leszivárgott vallási ceremóniákkal vegyült részre. 1. Kétségtelenül legértékesebb „ősi mag" praktikájában a tapasztalati anyag.Idetartozik a füvek, növények, vegyi és állati anyagok ismerete és használata. Természetesen a kígyófej csak akkor használ, ha ezzel bizonyos varázsló eljárást is végrehajt, és: csak bizonyos időben (Szent György nap előtt) fogott kígyó a hatásos. Az ilyen kikötéssel és varázsló mozdulatokkal az a célja, hogy a beteg előtt fokozza a tekintélyét és a gyógyító anyag gyógyhatásán túlmenően ezek a cselekmények is kisebb vagy nagyobb mértékben elősegíthetik a gyógyulást. Ha csak pusztán minden ceremónia nélkül végezné el a gyógyítást, nem nyerné meg úgy a beteg szimpátiáját sem, és ő maga sem tudna megnyugodni. 2. A modern orvosi gyakorlatból leszivárgott és vallási ceremóniákkal felruházott anyag praktikájában egy későbbi hatás eredménye. Életrajzából kitűnik, hogy gyógyszertárban és orvos mellett is dolgozott. Természetesen előtte már rendelkezett egy bizonyos tudásanyaggal, amit apjától örökölt, de a gyógyszertárban sok mindent ellesett, főleg a gyógyszerek raktározását. Az orvos mellett már kevesebbet, mivel csak boncolásnál segédkezett. Ez az idegen anyag csak úgy vált teljes értékűvé nála, ha ezt úgyszintén valamilyen elképzeléssel is felruházta. A páciensei előtt is csak ebben az esetben váltak teljes értékűvé műveletei. Mivel nem tudta elképzelni, hogy az aszpirin hogyan gyógyít,, milyen az összetétele, hatásosabbnak képzelte el, ha azt szentelt vízben adja be. Meghűlés esetén a székfűtea csak akkor volt hatásos, ha azt előzőleg Úrriapján a pap megszentelte. A hozzá lekerült gyógyszerekben nem bízott sem ő, sem a beteg. Ha azt azonban imával, vagy egyébbel együtt alkalmazta, minden kétség elmúlt. Ezen a területen éreztette hatását a megyeszerte elterjedt szektás mozgalom is. A hozzá érkező beteget testvérnek szólította. Ez a megszólítás a szektások között is. Ma azonban mindjobban kezd visszatérni a tapasztalati anyagra, mivel ezt az anyagot még ma is elfogadja környezete. Figyelemreméltó az a gyári gyógyszermennyiség és orvosi műszer, ami birtokában van. Különböző injekciók, porok, műszerek stb. Ezeket ma nem alkalmazza, csak azért, tartja, hogy legyen. Ha valahova gyógyítani megy, vagy hozzá jönnek, nem mulasztja el, hogy ezeket meg ne mutassa. Emögött az van, hogy ő magát egyenrangú félnek akarja elismertetni a közösség előtt a hivatásos orvossal. Szerinte nemcsak „tudása" egyenlő a hivatásos orvossal, hanem „felszerelése" is. Gyógyítással önállóan akkor kezd foglalkozni, mikor első ízben megnősül. Ha végigtekintjük ezt az időt, azt figyelhetjük meg, hogy kezdetben inkább vidéken, azaz. tanyákon gyógyít, illetve házal, és csak az utóbbi években kezdenek hozzá járni a betegek. A betegeket ő kereste fel, miközben a szekerén magával vitt portékáját árulta. Ez a vándorlási terület harminc-negyven kilométer körzetre terjedt ki. (v. ö. vándorló gyógyszerész, olejkárok. Csipék János, Adatok a felvidéki olejkárok történetéhez: Népr. Ért. 1907. 268. 1.) Vándorlása alatt ez az életmód biztos kenyeret nyújtott neki. Ma már kizárólagosan gyógyítással nem tudja megkeresni kenyerét. így életét mindinkább jószívű adakozásokból, sőt koldulásból tartja fenn. Ma a tanya világ helyett a falu fő útvonalain és a faluba vezető országutakon sétál és az arra menő embereknek felajánlja gyógyszereit és gyógyítását. A hetivásárok alkalmával is szokott gyógyszereket árulni. Gyermekkorától kezdve magábamélyedő egyéniség, nem játszik együtt a gyermekekkel, az iskolában külön ül társaitól, keresi a felnőttek társaságát. Sokáig nem talált magára, a választott foglalkozási ágak nem elégítik ki, úgy érzi, nagyobb képességek szunnyadnak benne. A magábamélyedés egyik oka a családi bolgodtalanságnak is. 12* 179