A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

Farkas József: Bakos Ferenc a mátészalkai parasztorvos

A szárítás napos időben két hétig is eltart, ha azonban változó az időjárás, több hétig is elhúzódik. Száradás idején a növényeket többször forgatni kell az egyenletes száradás miatt. Akkor tökéletes a száradás, ha tapintásra szétmállik, porlik. A gyógyanyagok gyűjtésénél jelentős az állati zsírok és egyéb anyagok megszerzése is. A disznóhájat a hentesektől, a kecske- és juhfaggyút a juhászoktól a házinyúl hájat a maga állományából szerzi. Ha a környéken szamarat vágnak, azonnal odasiet és összeszedi a hulladékot, de kér a zsírjából, májából, elkéri a tőgyet stb.-t. A környék vadászait, vincellérjeit személyesen ismeri és ezektől szerzi be a meglőtt vagy hurokkal megfogott állatok részeit, zsíradókát (vadnyúlháj, fácánkövér stb). Ezeket az embereket évente bizonyos időszakokban meglátogatja és akkor szedi össze a számára félrerakott holmikat. Ilyen utak alkalmával 20—30 évvel ezelőtt szülésznő hiányában a tanyákon előforduló szüléseknél is segédkezett. Volt rá eset, hogy téli időben hetekig távol volt. Az ilyen utakról rendszerint élelemmel megrakodva tért vissza. Ma már ezek a gyűjtési módok mindjobban elmaradnak. Régi ismerősei elhalnak, a fiatalabb generáció pedig már nem igényli segítségét. Bakos Ferenc gyógyító praktikájában lépten-nyomon szerepel az „égi (jyöngyJiarmat" (közönséges harmat). A harmatot tavasztól késő őszig szedi rendszeresen. A megszedett harmatnak különös jelentőséget tulajdonít. Elmondása szerint ez a harmat az égből hull, mindc7i piszoktól, szennytől mentes és ezért legalkalmasabb a gyógyításra. A harmatot úgy gyűjti, hogy a kertjében vetett búzáról egy rajta végighúzogatott abrosszal leszedi. Ezt különböző edényekben gyűjti. Ezen kívül bőharmatú reggeleken kimegy a határba és egy tiszta abrosszal végigsepri a vetéseket, és mikor ez már facsaró víz, belecsavarja a magával hozott 5—6 literes uborkásüvegbe. Szerinte a harmatnak többek közt az a jó tulajdonsága, hogy nem poshad meg és nem nyálkásodik. Az így teleszedett üvegeket aztán szorosan leköti marhahólyaggal. Az égi gyöngyharmatot majdnem minden gyógyszer készítésénél felhasználja. Hasonló tulajdonsága van a templomi szentelt víznek is, melyet úgyszintén hasonló módon tartalékol. Rontás ellen az égi gyöngyharmat és a szenteltvíz keverékét használja. Ha „nehéz idő" (vihar, fergeteg) van odakinn, akkor loccsant a tűzbe is belőle, hogy csendesedjen meg az idő. A gyógyító által készült gyógyporok növényekből, állati és vegyi anyagokból készülnek, előállítási módjuk a következő: a növényeket szárítás után egy tiszta ruhán kézzel összetöri, majd fátyolszitán átszitálja és tejszűrőn átszűri. Ekkor a por már hasonlít a „nullás liszthez". Ezt a lisztfinomságú port aztán kis tasakokban szétrakja. Ezt a munkát egy gyűszű segítségével végzi, így mindegyik tasakba egyforma adag kerül. A csomagolás után ráírja a tasakokra tartalmukat. A kenőcsöket úgy készíti, hogy a különböző gyógynövényporokat valamilyen zsiradékkal összekeveri. Ha a keverés nem gondos, az orvosság könnyen megromlik. Kenőcseinek rendszerint kellemes illatuk van, mivel székfűport is kever hozzájuk. Ezeket a kenőcsöket porcelántégelyekben, vagy bádogdobozokban helyezi el, légmentesen lezárva. Kenőcsök készítésénél használ még napraforgó olajat, tökmag- és újabban ricinus olajat is. Gyógyító tevékenysége elmaradhatatlan kellékei a szerszámok és a különböző segédanyagok. A növények kiásásánál törött kaszából, vagy fogazott élű sarlóból készült kést alkalmaz, hajnali harmatszedéskor fehér abroszt. A növények szállításához, tárolásához, különféle zsákokat, tarisznyákat, edénye152