A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Gombás András: Az 1850. évi szentmihályi parasztfelkelés

A felkelés kirobbanása és eseményei Az elöljáróság közhírré tetette a Fodor csendbiztos felhívását. December elsején a vasárnapi templomozás után a templom előtt is kihirdette a templomból kijövő sokaságnak Egri Bálint községi hites, a csendbiztos felhívását. Ugyanakkor az uraság járandóságainak a kifizetésére is felhívta a lakosságot, éppúgy mint a szerződésben vállalt természetbeni munkák letudására. A már előbb is állandóvá vált izgatottság még jobban fokozódott az utóbbi napokban történtek és hallottak következtében. Mindenhol és mindenkor latolgatják a várható eshetőségeket. Egyes helyeken így pl. a Gál Sándor malmában is összedugják a fejüket. Az előzetesen készülődök, szervezkedők vezetői Erdei János, Búsi Mihály, Gál János és V. Pethe Gábor. Forró fejűek élesztik a tüzet és ellenállást szerveznek az ott összejövőkkel együtt. Ez az oka annak is, hogy december 2-án a községháza előtt már sok ember verődik össze. Várják Fodor Gábor csendbiztos érkezését, mert akkorra odaidézte az első tizedbeli adósokat. Fodor meg is érkezik, amint mondták az öregek — lóháton és lovas pandúrokkal. A tömeg kint vár a téren. A községháza kapuja be van zárva. Fodor bekiabál az udvarra és követeli a kapu kinyitását. Kiabálására a tömegből valaki odakiált neki: „Ki vagy te, hé?" Fodor odanéz és válaszol: „Én Fodor Gábor csendbiztos vagyok! Hát az úr kicsoda?" Egy bundás ember felel így: „Én Badics Gábor „halfarkas" vagyok!" (Ugyanis rétjáró (pákász) zsellér volt.) Fodor megint odaszól: „Jó, hogy tudom! No, majd leverem rólad a félinget." Badics erre lecsúsztatja a jobbválláról a bundát, és visszaszól így: „Nem hinném!" A bunda lecsúsztatása után látni lehetett, hogy a jobb kezében lábhoz eresztett botot tart. Közben a kapu is kinyílt. Fodor és pandúrjai bementek az udvarra és lóról szálltak s a csendbiztos bement az épületbe. Későbben egy pandúr jött ki és szólt: „Az első tizedbeliek bejöhetnek!" Egy-két ember mozdul. Hétfőn egész nap csak igen kevesen jelennek meg az első tizedbeli adósok közül. A várakozók is eloszlanak. Ez a nap szinte eseménytelen.

14 Naplement után már nem volt olyan csendes a falu. Sokfelé forrott az emberek vére. így a Gál Sándor malmában is. Erre mutatnak a másnapi, december 3-i események. December 3-án reggel senki sem megy az idézett II. tizedbeli adósok közül a községházához. A lakosság is suttogta már, hogy ott a „legnyakasabbak" az emberek. Fodort felizgatja az adósok elmaradása és két pandúrjával elindul a Kisúj-utcába (Bocskay u.). Itt már botokkal, vasvillákkal stb. felfegyverzett tömeg várja őket és meg is támadja. Az egyik pandúrt megszorítják „leütik" és a Róka Jánosné udvarán tovább verik. Itt Gál István és Busi Mihály vezeti a tömeget több társával, így V.Pethe Gáborral, Csecskedi Mihállyal együtt. A tömeg másik része szörnyű káromkodások közepette a menekülő Fodor csendbiztost és a másik pandúrt veszi üldözőbe. Ebben a csoportban nemes Gál István áll az üldözők élén. Körülbelül 20 — 25 ember üldözi a csendbiztost és pandúrját. Fodor és a pandúrja a községháza felé menekülnek az üldözők előtt. A Róka Jánosné udvarára beszorult pandúr a veréstől az ólba menekül. Erdei János, Csecskedi Mihály, Mészáros János és Molnár János tovább ütlegelik a pandúrt, majd megindulnak vele a községháza felé, 13 OL. G. 1851. 22001. (1438. G. P.) 14 Sándor Károly 97 éves fm. adatközlőtől. 29