A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Csiszár Árpád: A hazajáró lélek

A HAZAJÁRÓ LÉLEK (A BEREGI NÉP LÉLEKHITÉBŐL) Mese, vagy valóság? „A vén Szabó Sándorné beszélte el nekem: 6 hónapos kisgyermek volt, mikor az anyja meghalt. Öten, vagy hatan voltak testvérek. Az apjának a sok apró gyermek miatt muszáj volt hamar megnősülni. Az esküvő után egy éjszaka az egész család aludt, csak a fiatal mostoha volt ébren. Egyszer csak látja, hogy a gyermekek édesanyja benn van a házban, odamegy a bölcsőhöz, amelyben a legkisebb gyermek alszik, felveszi a gyermeket, elviszi a ládára, ott megszoptatja, azután visszateszi a bölcsőbe és eltűnik. A másik éjjel is ugyanúgy volt. Félt. Először nem merte megmondani az urának, de azután csak megmondta, hogy Anna feljár. Álmodtad te azt, mondta az ura. Nem álmodtam, láttam a szememmel. Lessél rá, te is meglátod! Hát ébren voltak mind a ketten és be valósult. Megint megjelent Anna. Akkor az ember az apósának mondta meg, hogy Anna feljár. Az is hitetlenkedett ós az is megleste. A tornácon leste. Éjféltájon jött a lánya. Megszólította: Anna, gyermekem, mit keresel te itt? Minden jó lélek az Urat dicséri. Akkor Anna elkezdett sírni: Miért szólítottatok meg? Hadd jártam volna még, hadd neveltem volna a gyermekemet! Azután Anna eltűnt, nem látták többet".

1 Mi ez ? Mese ? A mesét nem azzal az igénnyel mondják el, hogy elhiggye valaki. A fentieket Szabó Sándornénak a mostohaanyja mondta el, aki 6 — 7 hónapos korától kezdve nevelte. Sohasem kételkedett mostohaanyja elbeszélésében, azt továbbadta a családban, elmondta a menyének, a Tári Károlyné lányának, tőle tanulta meg Tári Károlyné. Ók sem kételkedtek benne soha. Személyes, sőt családi sértés volna fölényesen legyinteni és azt mondani rá, hogy ez nem igaz, becsapták őket, ez mese. Más hasonló esetekben az elbeszélő egyenesen azzal kezdi: Ez rajtam esett meg. Ez a hivatkozás, az elmondó tiszteletreméltó személye, a meggyőződés hangja eleve kizárja azt, hogy azt mondjuk: mese! Igaz történet? 1966-ban szinte nevetséges így feltenni a kérdést. Nagyon sokan azt is kétségbevonják, hogy ebben a világban a helyét jól megtaláló, értelmes, munkáját kifogástalanul végző, komolyan vehető ember ajkáról ezzel az igénnyel hangzódhat el. Minek tekintsük tehát ? Ügy kell rá tekintenünk, mint egy ősi világkép, ősi hiedelemrendszer még köztünk élő darabjára. Ebben a világképben és ebben a hiedelemrendszerben élő valóság a hazajáró lélek. 1 Tári Károlyné, Beregdaróc. 159