A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Gombás András: Az 1850. évi szentmihályi parasztfelkelés

Mihályi lakosoknak, mind a főispán folyamodásokra 2040. sz. a. hátiratilag, — mind a főszolgabíró 1739. sz. szerint mind a 2040. számban 1-ő-dik szerint önnön elöljáróik, -de a kifüggesztett népoktatási rendelet is, ugyan azon 2040. számban 3-ik 4-ik szerint eléggé megmagyarázta azt, hogy a majorsági illetőségek használatától a szokott szolgálatokat s adózásokat mint soha el nem engedetteket tellyesíteni az uraságnak tartoznak és egy kevés ideig törvény iránt engedelmesség 850-ik év június 1-én egyesség kötésével mutatkozott, mellyel nem megvető kedvességben a 2039. sz. szerint részesültek, egy némelyiket kivéve, hogy a nagy rész eszméjéhez álhatatosan megmaradt igazolja az, hogy még azon év május havában hogy az uraságot törvényes követelése jogától elrémítsék, — előbb írásba foglalt gyújtás fenyegetéssel, nem sokára pedig sertés ólának az 1739. sz. szerint, melybe több sertései megégtek valóságos felgyújtással kívántak elidegeníteni, — s rémíteni, s az egyességek után is annyira makacsok maradtak, hogy azolta egymást felváltva történt, minden tiszti intézkedéseket, sőt az főispánnak m. é. sept. havában 4038. sz. a. kelt azon tudtokra adott rendeletét is, hogy ha t. i. a. törvénynek nem engedelmeskednek, kötelességöket az uraság irányában nem tellyesítik, katonaság fog reájok küldetni makacsul megvetették. Ezen a kitörést meg előző intézkedéseknek megvetése, valamint mutatja a bűnösöknek eszméjekhez való ragaszkodásukat, a törvénnyel s felsőbb rendeletekkel álhatatos daczolásokat — úgy más részről büntettöket emeli az, hogy a más java erőszakos eltulajdonítani akarásával azt sértették meg kinek szárnyai alatt éltek és élnek, ki irántok az egyesség pontjai szerint is nem megvető elengedéseket tanúsított, s bár magáért követelte, mégis a katonaság mellőzésébe, eltávolításába közbevetőleg dolgozott, mind pedig az is, még pedig a 3-ik 5-ik 21-ik s több adatok szerint igen kitünőleg, a kitöréshez eleve írás és személyes értekezletekkel készültek még pedig több napokkal a felállás előtt, a mindőn még csak azt tudhaták az általuk beperlett I betű és vádiratok közt 14 NB alatt levő rendeletekből, hogy december 2-ikán kimutatás fog tőlük kéretni a befizetésről, és szolgálatokról, de hogy zálogolással lépett fel a csendbiztos nem tudhatták ezen az eleve kifőzött csendbiztosnak s legényeinek fegyveres kezekkel megtámadtatásával kezdett az elöljáróknak elűzésével széllyel szaggatásával, fejetlenségig vezetett személy és vagyon bátorság feldulásával, ember s Isten káromítások közt gyújtogatással folytatott, s katonai erővel levert lázadásban részvétellel vádoltak közzül, a védelemnek figyelembe vételével. 1-ső vádlott Na. Gál Istvánra az :/:2:/:3:/:4:/:6:/:7:/:8:/8 NB alatti tanuk 5 sz. 17:/: alatti megsértettek vallomásaikkal be van bizonyítva, hogy ő azon fellázadt tömegbe melly a csendbiztost 3 decemberben a városházához vitte, nem csak benne volt hanem annak élére állott, Istent elöljárókat szidalmazott, a csendbiztosra azt kiabálta „ki kell húzni, meg kell ölni, 4 darabba kell vágni" azt ütőeszközzel megtámadta, a tisztartónak pedig azt monda „te is oly hunczfut vagy mint gazdád, ha az nem volnál puskád sem volna, mit mi akarunk annak még ma meg kell történnie, itt a kötél akasszatok fel ha meg nem tesszük" — ennek eleresztését ellenezte, mind a csendbiztos mind a tiszttartó ellen a népet ingerelte — Gál Lukácsnak kutya Istenét káromította azért, hogy a féktelenkedőket feltartóztatni akarta, az erőszakoskodók közt a leginkább nyughatatlankodott, — 8 -ikban elöljárók ellen ismét ki kelt azok helyet másokat tenni kivánt, azt monda mintegy parancsolólag „inkább a városházát széthányatom, mint sem illy gaz elöljárók legyenek" 103