A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Gombás András: Szentmihályi ólaskertek

9. kép. , .Hilinkóka" öreglegíny, Badics István. Odajárt még Tót Sándor is. Badics a hatvanas évek után sokat beszílte a fijúknak, hogy ű milyen bátor vót negyvennyócba' meg­azut' a másikba' az olasz háborúba'. Ezír meg is itatta eccer Garibaldi a kulaccsábúi. Tót tutta Badicsrúl, hogy íccaka eljár az ócska temetőbe fej­fákír', amék korhatt. Eccer Tót, akinek lesgödre vót a temető szilibe, meg­leste belőlle Badicsot. Az hoszta a hátán a ponyvát a fejfáknak. Járkált a sírok koszt. Meg-megmozgatta a fejfákat. Eggy gyengénn állót mán kitört, oszt' belétette a ponyvába. Mán a másodiknak is nékikapaszkodott, mikor Tót nye­kergő hangon, ríva beleszólt a kalapjába: „Ne. bánncsd!" Badics eere úgy megijjett, hogy elszalatt, oszt' még a ponyvát is ott hattá a fejfával. Nem­soká' oszt eccer, mikor Badics az ólba' a tűz mellett a kisszóken ülve nagyba' mesélt a rígí viselt dógajirúl — Tót is meggyött tanyázni. Nagy „jóestét!" köszönt, oszt' letette a Badics ponyváját a fejfával együtt a tűz mellé. Badicsba' „megált az ütő". Azut' mán nem beszílt többet a bátorságárúi, meg az ól­búl is elszokott, a malom alá. Az ólba meg csak hibe-hóba nízett be mán az­utánn." Sok minden megesett az ólaskertekben. Rendetlen dolgok is történtek. Ezért a hatóság is igyekezett a rendetlenkedőket megzabolázni. A város 95

Next

/
Oldalképek
Tartalom