A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)
Gombás András: Szentmihályi ólaskertek
középkori templom 1788. évi átépítése után, 1791-ben a palánkot elbontják és a helyére kőkerítést emelnek, lőrésekkel és a négy sarokra egy-egy lőrésekkel ellátott tornyot, .,kásamáté"-t (casamata) építenek. A lebontott palánk ,,deszkája a parochia udvarának részbeni kerítésére használtatott fel". 8 Szentmihály kétbeltelkű települését ősinek tartom, amelyet a gazdasági szükségesség folytán hoztak létre lakosai. A két beltelek állott a lakótelekből és a hozzátartozó kertho\. A később kialakuló harmadik övet templomerőd kialakításával hozták létre a XVI. és XVIII. század viharait átélő lakói, amikor a fenyegetettség miatt rákényszerültek. Igazolhatja ezt mint indító okot az itt lelkészkedő Rápoiti Pap Mihály kéziratos naplója, amelyben az 1660. év utáni időkből több mint 30 „futás"-t ír le. (Szentmihályon kívül Nánáson és Dobon paposkodott.) A futásokra németek és törökök s kurucok pusztító és rabló had járásai miatt kényszerültek. Ilyenkor a Tisza kiöntéseiben eső Végvár, vagy nagyobb veszélyek idejében a Dob határában eső Sózó, Ludas, Kiserdő szigeteiben vagy Dada és Kesznyéten búvóhelyül alkalmas határrészeiben találtak menedéket. Többször heteken s egyszer hónapokon át éltek ezeken a helyeken.'•' Ilyen idők után következett be az ősi településforma megváltoztatása, vagyis a kertek és a víz által körülvett, de övárokkal is határolt lakótelkek magvát képező, dombon épült templomnak a palánkkal való megerősítése. Kisebb veszély esetében ez tette lehetővé a védekezést, mint harmadik és utolsó védelmi öv. így módosult a régi település a kétbeltelkű, de hármas védelmi övű településre. Ebben a formában maradt meg változatlanul a XVIII. század végéig. Kertek A térképmellékleten (4. kép) a lakóházak sora egészen a budi határig nyúlik. Itt a lakótelkek északnyugati végén, az utca két oldalán szoros sorban 11 ház látszik. A község délkeleti végén pedig, az út délnyugati oldalán egy sorban 18 ház van. Ezek a házak kívül esnek az ún. ölesárok (LXXXV. /. 1) által határolt és a lakótelkeket befoglaló vonalon. Az 1772. évi szeptember hó 16-án kelt urbáriális összeírás jegyzőkönyve ,,Ad. 8." alatt ezt tartalmazza: ,,Ezen Hellységben puszta Helly egy sem tanáltatik, sőt igen is öszve szoríttattak az házak." A katonai térképfelvétel lib. 10 évvel később történt. Feltehető így az, hogy a község fentebb említett két részén az ölesárkon kívül található, 11 illetve 18 ház az összeírás és a katonai felvétel közötti időben épült, az elöljáróság hozzájárulásával. Indokolt volt az engedélyezés a túlzsúfolt községben. Ezzel a lakóházaknak a kertségbe való kihúzódása kezdődött meg. A katonai térképezés pedig már a változott helyzetet rögzítette. Hogy ezeknek a házaknak a helyén még kb. 30 évvel azelőtt is kertek voltak, az kitűnik egy 1752-ben indult határper tanúvallomásaiból is. íme egy 1761. szeptember 26-i vallomásban ez van: ,,. . . a nevezett Budi és Sz. Mihályi helységek között megyén az határ egyenessen Szent Mihályi kertek közt lévő Csődör halmára . . .". Az 1763. január 30-án kihallgatott Takács György jegyzőkönyvében ez áll: ,,ad 3-um. Az mely Róna (Rónagát) pedigh az Sz: 8 Uo. J2(i. 1. '•> „Sárospataki Füzetek" 1858. évf. 692. laptól. 78
