A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)
Banner János: Jósa András és Herman Ottó levelezéséből (Születésének – 1834. november 30. – 130. évfordulójára9
Tessék Tariczky ft. rávenni, hogy eszközölje ki a csontnak kiadatását Doktor úr kezeihez s ekkor az egyetem és geológiai intézet gazdag összehasonlító anyagával csak eldöntjük majd így vagy úgy. Ami a birtokában levő csontokat illeti, felhívnám figyelmét arra, hogy a sima-lapra csiszolt csontok nem mindég korcsolyák, mert szántalpaknak is használtattak. Az ismertető jelek, mostani ismeretek szerint a következők: 1. A korcsolyán vagy semmi féle, vagy a két végén keresztbejáró (a lecsiszolt laphoz képest értve) fúrást viselnek; ezzel eredetileg is korcsolyák voltak. Ha a fúrás a két végén a tengelybe esik akkor e csontok keczecsontok voltak s csak későbben alkalmaztattak korcsolyákul. 2. Ha a fúrás a durva lap felől a lecsiszolt lap felé tart, a lyuk nagy és nem megyén a csonton keresztül, akkor a csont szántalp volt. Nálam ezek együtt vannak. Ami azt illeti, hogy előbb volt e szövés és csak azután hálókötés, én ezt az utóbbit teszem első helyre, mert az öltözet ősi „szövete" mindenesetre az állatok bőre volt, a halászoké is. A hálóra már a — pók tanította az embert, hogy már vicceset is mondjak. Elő avval a tiszafüredi csonttal: ez a fő I го Utazgatni most nem lehet! Szíves üdvözlettel tisztelő híve Herman Ottó s. k." Hogy a jegyzetben idézett, Herman Ottótól megszokott hangú közleményt Jósa is olvasta, azt csak öt évvel később keltezett leveléből tudjuk. Bizonyosan nem volt megsértve, mert a magaadta „dilettáns" jelző helyett szebbet kapott, „amateur" lett s ebben a minőségben továbbra is hasznos 20 A tiszafüredi lelet — nem tudható milyen úton — valóban Herman Ottóhoz jutott és azt „Knochenschlittschuhen, Knochenkufe, Knochenkeitel" с. értekezésében fel is használta. Talán nem lesz felesleges idézni tanulmányának egy részét. Az osteologiai vizsgálatot Vángel János végezte a budapesti egyetem állattani intézetében. A vizsgálat szerint vagy szarvasmarha vagy valami szarvasféleség csontjából készült. A képen (Abb. 150. 2) is bemutatott kececsontról Herman Ottó a következőket állapította meg: „Mit letzterem Knochen (nb. a Kunszentmártoni leletről van szó —) hat die grösste Ähnlichkeit der Knochen von Tiszafüred — im dortigen Museum — welches an beiden Enden gebohrt und zugerichtet ist; die Hiebfläche ist hier muschelig, was, — wie wir wissen — von der Textur des Knochens kommt. Dieser wunderschön braune, interessante Knochen kam, gelegentlich der Fundamentierung des Brückenpfeilers der Theissbrücke von Tiszafüred mit Mammuthknochen zum Vorschein, und Amateure bestimmen sie als „Weberschiefchen ( — Itt kétségtelenül meg is nevezi Jósa Andrást — ) und zwar mit einem paläolitischen Feuersteinbeil ( — nb. Jósa ezt sem leveleiben, sem cikkeiben sehol sem írta — ) zugerichtet, wonach also hier eine Analogie der bekannte französischen Funde vermuthet wurde, welche der Homo Sapiens mit dem Mammuth zum Zeitgenossen machten. Gegen diese Annahme sprach der Umstand, dass in dem Grade wie die Mammuthknochen echt fossil waren, das sogenannte „Weberschiefchen" recent war. MAG XXXII (II) 1902 235—237. Minden kétséget kizár, hogy kire gondol az a körülmény, hogy a jegyzetben ez áll: „Dr. Andreas v. Jósa in einer kleinen Schrift". Ezt a Nyírvidék XVIII. évfolyamából kny.-ban is megjelent közleményt, Jósa bizonyára megküldte Herman Ottónak. 14
