A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Erdész Sándor: A „sárga kígyó” ballada Nyírbátorból

Fogja magát a kis fijú, sírva ment az istállóba a bátyjáho. Megyén befele a két bátyjáho, ott pucolja a lovat. 3. Jó estét jó estét ídes bátyám! Odafönn szógáltam Hétiháti pusztán Letetem fejemet csipkebokor alá Gelebembe búj ott arán sasi kígyó, Vedd ki ídes bátyám! — Óh, ikkább ellehetek egy öcsém nélkül, mint a karom nélkül, Eridj a nénédnél, hátha kiveszi az! Na, most ment a szegíny árva gyerek, ment messzi nagyon fődön. Majd . eléri akkor iccaka a nénjit, ahun lak. Beköszön oda is: 4. Jó estét jó estét ídes néném! Odafönn szógáltam Hétiháti pusztán Letetem fejemet csipkebokor alá Gelebembe biíjott arán sasi kígyó, Vedd ki ídes néném! — óh, ikkább ellehetek egy öcsém nélkül, mint a karom nélkül. Eridj a mátkádnál, hátha kiveszi az! Na most a kis fijú sírva rí, otthatta a nénjit. Most vágtatott a Hétiháti pusztára, ahun neki a mátkája vót. Megyén, bekopogtat a mátkájánál. Azt mondja: 5. Jó estét jó estét ides mátkám! Odafönn szógáltam Hétiháti pusztán Letetem fejemet csipkebokor alá Gelebembe búj ott arán sasi kígyó Vedd ki ídes mátkám! — Ó, ikkább ellehetek egy félkarom nélkül, mint egy mátkám nélkül. Akkor kapta a nyakábul, betekerte a karját egy kendővel a mátkája, behunyta a szemit kikapta a nyakábul, rávágta az asztalra. A nő arra esett, a férfi erre. De amikor eszméletlenül vótak és mikor felíbrentek, akkor mit láttak, hogy egy csomó arany ott feküdt az asztalon. Akkor níztek együvé. Megölelték egymást, megcsókolták: — Na, te az enyim, én a tied, kapa ásó választ el bennünket! Mo3t mán határozzuk el eztet, hogy igen, ebbül a kincsbül mit tudunk venni? S mán elhatározták azt, hogy tagokat, szöllőt, házat, kastélyt vettek; pínzek, minden megvót. Na most megüttettik a dobot, hogy hercegek, bárók, tótkalapo3 legiények, mindenki jelentkezzen a lakodalomra, csak a fijúnak se a bátyja, sea zanyja ne jelentkezzen! Se a nénje! Mert miit azír, hogy nem váltották vón meg a háláltuk Ez így is vót. Meg is történt a lakodalom, fogadtak tizenkét rezesbandát. Az íjjel-nappal húzta. Majd eccer az apjának fülibe ment, hogy igen, a legkissebbik fija, a Pista, ez megnősült, de nagyon áll a lakodalma, mán két hete és két szempillantása mindig áll. Álló, befogták űk is a lovat, nígylovas hintóba ültek és jöttek, a két legnagyobb, a felesége meg ű magába; jelentkeztek ott a fijúnál. Mikor oda mentek: 116