A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Gombás András: Bűn és bűnhődés a régi Szentmihályon

nékem meg ölő gyilkosom volt mindig sértegetni nem átallotta, mint nyers nyakas vén ember, ki több ízbe is hasonló cselekedeteket követett el, ítélet alá vétetett. — Végzés. P. Nagy Jósef kutyája által Tóth M. Jánosné leánya kék rokojája ossz ve tépettetvén, a kár tétel 4 fr. 7 és fél kr-okra olyan módon ítéltetik meg, hogy az összve tépett rokoja P. Nagy Jósefnének használhatás végett adasson által, harapós kutyája pedig, mi már több fejér személyeket is meg motskolt idő haladék nélkül lövettessen agyon. 2-szor azon vétkes cselekedetéért pedig, mi szerint a B. Tanáts némely tagjait meg rángatta, és Vajda Miklós fő Bírót meg kissebbítette 24 órai árestomra 's hat órai kurta vasnak szenvedésére mi a páltzabeli büntetés helyett rendeltetett — ítéltetik."

69 PARÁZNASÁG A paráznaság gyakori bűn volt. Ez a bűn leggyakrabban kerül felszínre az emberi gyarlóságból fakadóan. Legmegszokottabb bűn volt azok között, amelyeket leginkább üldöztek mind a világiak, mind az egyházi szervek. A fegyelmezés legnagyobb ereje és szigora sem tudta letörni még sem, mert a gyarló ember szemében ez mindig a legkívánatosabbnak tetsző bűn volt s szerettek vétkezni az emberek. A paráznaságban élőket elsősorban egyházi fenyítésekkel büntették. Penitenciatartás, eklézsiakövetés, consistorium elé hivatás az, amit az egyház megtorlásként alkalmaz. Ha a feslett életűek javulást nem mutatnak, akkor a világi hatóság bünteti a „fertelmeskedő"-ket. Az is megtörtént, hogy ha ilyen férfi vagy nő házasságot akart kötni, csak meghatározott ideig tartó vezeklés után köthette meg azt. így volt ez egy 1764. febr. 9-én kelt és a ref. egyház anyakönyvébe beírt esetben is. — ,,Nagy Mihályt az három esztendőt katonaságban eltöltvén paráznaságért cum coniuge ad nova vota transivit" (az összekötéssel új fogadalomig elutasíttatott.). Nemcsak a tényt, hanem szinte már a gyanúját is büntették. Üldözték a cifrálkodást vagy a faluban szokásos viselettől való eltérést. Feltételezték, hogy aki valami viselettől eltérővel feltűnést akar kelteni, azt csak rosszaságból, rimaságból teszi. így járt a hajának cicomás bodorításával Dési Ilona 1771. május 17-ével keltezett ref. anyakönyvi bejegyzés szerint. így mondja az írás: „Eodem die et Anno. Helena Dési ob scortationem in capillis adhuc comissam (k . . . . san rendezte el a haját) publica poenitentia peracta et absoluta est (nyilvános vezeklést tartott és feloldoztatott). Nem volt bizonyított a rimaság, csak feltételezték. Későbbi születési bejegyzések beigazolták azt. Különböző férfinevekkel kapcsoltan több születési bejegyzés igazolja, hogy a bizonyítékok „nem tiszta ágyból származó"-k.

70 1. „Die 2. Jan. 1773. Tasnádról került Asztalos Mihály Szilvásújfalubúi való leánnyal paráználkodott mind a ketten egyszersmind hat napi poenitentia tartás után absolváltattak."

71 2. „Rontsák Mátyás mint hites feleségét el hagyott és Deli, Mihályné69 Közs. jzkv. 1838. márc. 25-i ítélet. 70 Ref. egyh. prot. 1772. 227. 1. 71 Ref. egyh. prot. 1772. 246. 1. 99