A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)
Huszár Lajos: Der Münzfund von Nyíribrony
tekét és kaszálókat, mind pedig a templomot közösen és osztatlanul használják. Ellenben mindenik testvér jogot kapott arra, hogy saját falurészére jobbágyokat szerezhet és telepíthet. 2 Az oklevélben említett templom a mai helyén, mesterséges őshalmon, az egyébként sík terepből jól kiemelkedő szinten állott, félköríves szentélyzáródású, egyhajós román stílusú templom lehetett, de méretei szerint a jelentékenyebb nagyságú egyházak közé tartozhatott. Méreteit is tudjuk abból a vizsgálatból, amelyet 1754-ben és 1755-ben végeztek a korábban mintegy 10—12 év előtt — végrehajtott tatarozás megállapítására. A templom hajójának hossza belül mérve 12 öl volt, szélessége szintén belül 4 öl 1 arasz, kívül két arasz híján öt öl. A templom keleti végét kerek záródásúnak mondja a jelentés, ezt a részt az 1742—43-ban végrehajtott javítás során a falak egyrészével kénytelenek voltak lebontani, de az új falak a régi alapokon épültek. A még ki nem javított falak is erősen rongáltak voltak, belülről három, kívülről egy fagerendával megtámasztva. 3 Ha ezeket a méreteket a mai alaprajzra rávetítjük, szembetűnően látszik, hogy ezek megfelelnek a mai főhajó hosszának, a mai nyolcszög belső oldalától a torony alatti karzat tartópilléréig mérve. A mai főhajó szélessége pedig, az északi karzat szélességének leszámításával, pontosan megfelel a középkori temploménak. Tehát a jelenlegi déli főfal, teljes egészében az egykori középkori templom alapjaira van építve, a keleti nyolcszögű záródás követi a korábbi félkörös fal vonalát; az északi oldalon és a torony alatti végén a karzatot tartó pillérek a földig lebontott középkori alapfalakon állnak. Nyilvánvalóan téves tehát a megyei monográfia írójának az a megállapítása, hogy a szentmihályi ref. templom a XVI. században épült. 4 A templom további sorsáról évszázadokon keresztül semmit sem tudunk. Az 1332—36-i pápai tizedjegyzékben, bár a környéken több egyházas falu meg van nevezve, Szentmihály egyháza nem szerepel. A falu életfolytonossága sohasem szakadt meg, a XIV— XV. század folyamán azonban a szomszédos Büdmonostora jelentékenyebb hely lehetett nála. Az 1556-i Szabolcs megyei dézsmajegyzék szerint, azonban a XVI. század közepén Szentmihály a dadái járásnak alighanem a legnépesebb helye. 5 A XVII. század második felében a lakosság áttért a kálvini hitvallásra. A református egyház fennállására az első adat 1608-ból származik, 1620ban a falu átmenetileg elnéptelenedett, de három év múlva Lónyay Zsigmond segítségével újra benépesedett. Ez idő tájt lakossága már hajdú szabadalommal élt és minden valószínűség szerint ebben az idő tájban alakult ki a mai napig felismerhető ólaskertes településformája. A középkori templom homlokzatán befalazott, 1667 évszámot viselő kő, a falu történetírója szerint, az ebben az évben végrehajtott renoválásra utal. A XVII. században a templomtól különálló haranglábon két harang is függött. Az 2 Anjouk, okit. II. 526—527. 3 NYÁL. Szabolcs megye. Act. fasc. 55. no. 174. 1754. A jelentés szövege nehezen értelmezhető. A templom keleti végén imég akkor álló, de -már erősen romladozott állapotban levő félköríves szentélyzáródás külső kerületét hét ölnek mérték. A jelenlegi alaprajzra vetítve ez esetben a félkörív sugara a körfal külső oldaláig mérve 385— 410 cm lehetett. 4 Magyarország vármegyéi és városai. Szerk. Borovszky S. Szabolcs megye. é. n. 64. 5 Vö. Balogh István, Szabolcs megye dézsmajegyzéke 1556-ból. Bp., 1960. (Klny. Jósa András Múzeum Évkönyve. I. 1958.) 151. €8
