A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Nyárády Mihály: Az ajaki népviselet

a nőknél Ajakon már általában csizmájuk volt. Ez azonban még puha szárú. Olajjal kenték. A kapcájuk vászonból készült. A ruhájuk ugyanakkor még a kantus volt. Ezt viganónák is nevezték. Olyanféle ruha ez, mint a leánygyermekek mai „kantusa". Ez a ruha is kétrészes. A két része éppen úgy össze volt varrva. Kézelője is volt. Hátul is gombolódott. A módosabb lányoknak gyolcsból készítették. A szegényeknek azonban csak kendervászonból. Sajáton (maguk) is megcsinálták. (Akkor még kézzel varrták a ruhákat!) Az ügyesebb lányok piros rózsákat is festettek bele. Olyanokat, mint egy-egy bugavirág! (Napraforgóvirág.) Az volt a cifrája. A lányok akkor még egy ágba (!) fonták a hajukat. Egy kis pántlikával kötötték be a végét. Nem rakták fel koszoróba. A hátukon csüngették. Hideg időben egy-egy fekete gubát vettek magukra. Vászon gatyamadzaggal körülkötötték a gubát. Az egy ág hajukat a gubán kívül lökték. Ügy mentek a templomba. A tehetősebb lányok azután már egy vatmol nevű szövetből is csináltattak kantust. (Ez zöld volt. És feketével és zölddel volt kockázva.) A gyolcs ruhát akkor már nagy ünnep első napi, hónap első vasárnapi és menyasszonyi ruhának használták. Ezután — rövid időre — már a nagy fekete kabát is divatba jött. Ez olyanforma, mint a férfiaké. Csak hosszabb. És a derekát lakkszíj övezte. Ebben téli időben mentek a templomba. Az 1883. év táján egy újabb ruha is divatossá lett. Ennek is gyolcs volt az anyaga, mint az ünneplő kantusnak. De már két részből állt. Egy ujjas és egy kabát (szoknya) részből. Az ujjas a vállán le volt ráncolva. A könyökén alul azonban sima volt. Külön díszt — pántlikát vagy pántot nem tettek rá. Ezt a ruhát szabad ruhának nevezték. A szabad ruha után nem sokkal, divatba jött a rekli. Ezt megint csak fehér gyolcsból készítették. Ujján és alján már farkasfoggal díszítették. Szoknyát sohasem készítettek hozzá. És csak nyári időben vették fel. Ilyenkor a szabad ruha szoknyáját használták hozzá. Nyári használatát az indokolta, hogy béléstelen volt. így a szabad ruha ujjasának bélésesnek kellett lennie. Az 1885. év táján egy újabb ruhaféleséget is felkaptak a községben. Ez a korcos ruha volt. Ennek már mol volt az anyaga. És már nemcsak fehér, hanem sárgás színben is készíttetgették. A ruha ismét két részből állt. Az ujjas része bő volt. Hátán, felülről lefelé ráncok húzódtak. Az ujjasnak öve is volt. Az öv alapja három ujjnyi széles vászon volt. Ezt kívül pántlikával borították be. A pántlika színe piros (parasztpiros) volt. Elöl kapcsosra készítették. Ez nem látszott. A ruha szoknyarésze bő volt. Ehhez a sugár, vékony „cselédek" papot csináltattak. Ez egy kis párna alakú pótlék volt. A szoknya felső részén hátulra varrták. így széjjelebb állt a ruha. S a ruha tulajdonosát testesebbnek, takarosabbnak látták. Voltak azonban olyanok is, akik a szoknya belsejére csak kanavászt vagy parhetet varrtak erősítőnek. Aki manérozni akart, az térdigérőre csináltatta ezt a ruhát. A korcos ruhát az első világháború idejében hagyták el. Az idősebbek is elhagyták. A „rendesebb" lakatos ujjast vették át. Volt, aki negyvenéves korában öltözött át ebbe a ruhába. A korcos ruhát tehát a lakatos ujjas váltotta fel. Az új divatú ruhának az orgonistáné néven emlegetett Leffelholcz Jánosné volt a nagymestere. 178