A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Nyárády Mihály: Az ajaki népviselet

Rekli. A mai ruhák legrégibb formája. A divatját múlt „szabad ruhával" majdhogynem egy időben jött be, az 1880-as évek második felében. A nagylányoknak gyolcsból készítik. Színe fehér. Tulajdonképpen ujjas. Szoknyarésze (szoknyatartozéka) nincs. Fent nyakas. Ujja végén mizlis (cakkos) és két díszpántos. Előrésze piros gombos. Két díszpántos. Alja ugyancsak mizlis. A gomblyukak mellett felfut a nyakig. A hónapok 2—5 vasárnapjain! Ilyenkor a ráncos ujjas szoknyarészét veszik fel hozzá. A rekli alja szabad, vagyis a szoknyarész fölé kerül. Ezért itt-ott „libegőnek" is mondják a kívül eső részt (31., 32. kép). A rekli a pócsi búcsú fontos ruhadarabja. Hozzá kékrózsás piros szoknyát vesznek. (Az úton magán nem vesznek fel mizlit. Azt mondják, hogy ha felvennék, beszállna a por. Ugyanezen okból alsót sem vesznek fel a ruhához. Abroszba kötik. A hátukon viszik. Zöld pántlikás gránát van ugyan a nyakukon, de már a cipőjüket nem veszik fel. Karjukon viszik. Mezítláb mennek Pócsig.) A ruhának ócskaságában is még sok hasznát veszik. Aratáskor benne szedik a lányok a markot, (összevethetjük ezt a ráncos ujjas munkában való felhasználásával.) Kerek kötő. Anyaga „szőr" (lüszter), kázsmér, delin, selyem vagy klott. (A kázsmért előbb csak kötőnek használták. Pünkösdi rózsás és fehér foldű volt. Az anyaga jobban nyúlt, mint a delinanyag.) Színe piros, fehér, égszín, zöld vagy fekete. Mintája csíkos vagy rózsás. Díszítő anyaga csipke. Ez a fehérnél és fehér alapúnál fehér. Más színűnél fekete. Az ajakisan öltöző lányoknál minden ruhához (ujjashoz és szoknyához) van egy kerek kötő. 1. A vakvirágos fehér selyem ruhához piros szőrkötőt igyekeznek szerezni. 2. A fehér földű delinhez égszínt vagy fehér csíkos égszínt. 3. A zöld és kék delinhez rózsás fehér delint vagy kázsmért. 4. A veres kabáthoz fehér selyem kötőt. 5. A fekete szövethez vakvirágos fekete selyem kötőt, esetleg fekete glottot. A kötő színe és mintája nem egyezhet a szoknya színével és mintájával. Selyem és kázsmér nyakbavaló. Nagy sály. Kondor kendő. A selyem nyakbavaló vakvirágos fekete földű selyem. Ez a nyakbavaló kék vagy zöld virágos is lehet. (A piros és sárga virágosat nem szeretik benne!) Rojtos is. Nagy ünnepeken (Mindenszentek és húsvét közti időben) veszik fel. Sarokra hajtják. Ügy veszik magukra. A vakvirágos fekete selyem nyakbevaló színes virág nélkül „menyasszonyi jegykendő" (XX. tábla) 2). A kázsmér nyakbavaló piros virágos, fekete és rojtos. Hónap harmadik-ötödik vasárnapján veszik fel. A nagysályból a régi fajta gyapjú. A későbbi közt akad műrostos is. Az ilyet cérnasálynak mondják. Vakmintás. Vakmintájának kocka vagy levél az alakja. Emellett a sály rojtos is. Színe fekete. Hétköznapokon használják. A kondor kendő gyapjú, bolyhos, fekete és rojtos. Nagy. hidegben, ünnepnapokon a kázsmér kendő fölé is felveszik. Keszkenő. Anyaga delin, kázsmér, szőr, szövet, voál, karton. A lányok keszkenőjének túlnyomóan fehér az alapszíne. Mintája többségében színes gyári virág. (Esetleg színes széllel.) Emellett terjedőben van a kézzel 160