A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Nyárády Mihály: Az ajaki népviselet

és fáslival körültekerik. Egy is elég belőle. Azt is legtöbbször a ,,bábától" (szülésznőtől) kérik kölcsön. Nagy sály. (Súlynak is mondják.) Anyaga gyapjú vagy cérna. Ez — mint az — fekete és rojtos. Hideg időben a gyermeken körülveszik. Esetleg a gyermeket egy másik sállyal még magukhoz is fogják. Hajviselet. A hat hónapon aluli leánygyermek haját fésülik, de nem választják el. Csak a szemétől kétoldalt elcsapják. Disznózsírral megkenik, hogy jobban álljon. Pántlikát nem kötnek bele. Ékszerek. Szükségképpen meg kell itt jegyeznem azt, hogy az aja­kiasan öltöztetett gyermekeknek (csecsemőknek) sem fülbevalójuk, sem nyakláncuk nincs. Még gránátjuk sincs. ab) Ruhadarabok, ruhadíszek és ezek használata hat-nyolc-kilenc­hónapos kortól kétéves korig. Póka. Anyaga, szabása és használata olyan, mint a fiatalabb leány­gyermekek pókájának. Hosszú ing. Anyaga gyolcs vagy karton. Előbbit ünneplő, utóbbit hét­köznapló ing készítésére használják. Ezekhez másfél éves korig 80-szor 130 cm anyagot vesznek. Idősebbeknél 80-szor 150 cm-t. Ebből repesztik ki az ing ujját és vállfoltját is. (Mert ennek az ingnek már vállfoltja is van, akár a nagyok ingvállának.) Az ing előrészén egy arasznyi bevágás van. Nyaka elől-hátul ráncos. A ráncokat hosszú varrótűvel, kézen szedik össze. Ezek nem laposak. A vastag nyakon persze ritkábban esnek a rán­cok. Az ing ujja végén mizli (!) van. Ezen felül batiszt díszpánt. Ez piros. A nyak hasításánál egy sor gomb van. Ahol a hasítás végződik, ott, ke­resztben egy díszes „púppánt" húzódik. A pánt hosszúsága annyi, mint az ing mellrészén levő „zájmiisorok" egymástól való távolsága. Ez természe­tesen nemcsak díszíti, hanem erősíti is az ing előrészét. A hosszú ing nyakához is készítenek egy mizlit. Ez azonban már pa­tenttel is el van látva. Amikor a gyermekre a kantust feladják, az ingre erősített mizlit kívül veszik rajta. A hétköznapi ing kartonanyagának piros vagy rózsaszín a színe. Ujja végén csak egy kis csipke van. Díszpántot nem szoktak rá varrni. Púp­pántot azonban tesznek rá. Ez piros vagy rózsaszín. Kantus. (Ruha és viganó is). E ruha anyaga időszakok szerint válto­zik. Ha hideg időre szánják, piros parhet az anyaga. Ha melegre, piros flokkon vagy piros karton. Ünneplőnek az újabb kantust fordítják. Ez a ruha két részes. A részek össze vannak varrva. Megkülönbözte­tik a mellyét és az allyát. Mellyé testhezálló. Az uiia is az. Az allya bő és ráncos. Az ujja végére csipkét, díszpántot, „margitdíszt" varrnak. A csipke alapja fehér. Rajta kék virág van. Efölött egy sor fekete bársonypánt van. Efölött egy sor zöld zsinór. S e fölött megint egy sor fekete bársonypánt. A kantus allya elől „simábban ráncos" (gyengébben ráncos). Hátul „jobban" (erősebben). Kis távolságokban, — alulról felfelé számítva, — van két felvarrása, egy fekete bársonypántja, megint egy sor felvarrása és egy sor zöld pántlika. Ezek fölött van még két felvarrása. A bársonypánt alatti felvarrások csupán „díszek". A pántlikán felüliek azonban már „muszájtól valók". Ha mosás után az anyaga összehúzódik, az utóbbi említett felvarrásokat lebontják. így a kantust mecmos^abbít­íák. Az utóbbiak szélesebbek is az előzőknél. Ezek — az előbb említettek félcentiméteres szélességével szemben — egy centiméteresek. 148

Next

/
Oldalképek
Tartalom